Varázslat

Sziasztok!




Szeretném megosztani veletek a Trívium pályázatára írt, azonban a Top 100-ba mégsem bekerült novellámat, íme:

Varázslat

Egész nap nyugtalan volt. Nem tudta, hogy mi okból, de a legkisebb szikra is képes lett volna felrobbantani; az ilyet mindig csak érezte és hasonló lelkiállapotban sosem jutott eszébe az okokon rágódni. Ismét el akart tűnni a világ szeme elől, habár tudta, hogy ez lehetetlen. Nem talált nyugalomra még az olvasásban sem, pedig olyankor egy másik világban járhattak a gondolatai; talán ezért is borongott, amikor valaki megzavarta a képzeletének szárnyalását. Az olvasás volt a kedvenc elfoglaltsága, mert olyankor kiszakadhatott a valóságból, új földeken járhatott a lába.

- Ez hát az olvasás csodája! - kiáltott fel magában. - Az embert gondolkodásra, még több történet megismerésére sarkallja.

Szerette a varázslatot, a misztikus dolgokat, ezért is imádta azokat a történeteket, amik egy hirtelen mozdulattal megragadják a képzelet grabancát és elrepítik messzire a valóságtól; szárnyát suhogtatva magával rántja jó magasra, hogy a lába sem éri a földet.

Csöndesen telt az este is, szinte tapintani lehetett a lelkében fortyogó és kitörni készülő feszültséget. Elfáradt… Elege volt a világból, mire eljött az est és végre álomra hajthatta kimondatlan gondolataitól zsongó, nyugtalan fejét.

Varázslatról álmodott, egy különös világról, ami távolra röpíti a mindennapok problémáitól. Álmában egy tisztás mellett lévő fa tövében ülve olvasott egy lámpás fényénél. Nem tudni, hogy mióta lehetett ott, kivel és miért ment oda, azonban most egyedül volt és hajnalodott. Egyszer csak felnézett az égre. Az elé táruló látvány oly mértékben rabul ejtette tekintetét, hogy még az olvasott könyvről is megfeledkezett. Egy öbölben ringatózó hajó fenekét és a felszínen fodrozódó hullámokat látta maga előtt. Ezt a varázslatos látványt az ébredő nap fénye által világoskékre és citromsárgára színezett háttér tette még csodálatosabbá. A pamacsok redőiben még ott fészkelt az éjszaka sötétje, ami különös kontrasztban állt a nap által megvilágított, narancssárga felhőfoszlányokkal. A varázslat sajnos nem tartott sokáig. A vízbe merülő hajótest először tengeralattjáróvá, majd egy idomtalan alakká formálódott. Néhány perc múltán kiveszett a szín a felhőkből és unalmas szürkévé váltak.

Két írással neveztem és ez íródott korábban. Maga a pályázat november 30-án éjfélkor zárult, persze, örültem volna ha ez, vagy a másik, amit később fogok veletek megosztani, bekerül az antológiába. Helyezést sajnos nem tudok, viszont az érvényes pályázatot leadók számát ismerem; 622 pályamű érkezett be a Tríviumhoz.

Írjátok meg, ha tetszett, de ha nem, örömmel fogadom az építőjellegű kritikát. Köszi.