A Könyvfesztiválról

Sziasztok!

Lassan a Könyvfesztivál utórengései is elhalnak, ezért még épp időben lovagolnám meg a csituló hullámokat…

… vagyis nem, mivel mindenki élménybeszámol, vagy a beszerzett könyvekről ír, én pedig leszek annyira deszkából kiálló szeg, hogy ne a szerzeményeimmel és a ‘fesztes élményeimmel dicsekedjek. Igen, én is jártam a Millenárison, nagyszerűen éreztem magam, hála Hollótoll, Emilly Palton, Robin O'Wrightly, és a többi, az IK standjánál álló, ülő, beszélgető író társaságának, Anna, a Lap lap után bloggerinájának, és mindenki másnak is, akit nem említettem név szerint. Köszönetem kinek-kinek neme szerint.

De, hogy akkor miről is lesz szó, kérdezhetitek, és hát mi másról is beszélhetnénk, mint (a h...lygombáról) arról a csomagról, amit épp tegnap vettem át a foxpost automatából.

Íme:

Kitaláljátok, hogy mi van benne?

Hadd segítsek. Kinyitva talán egyszerűbb lesz.

“Most már látszik a szentem. Igen, ez egy könyv lesz, de hé! Ez a hátulja! Fordítsd már meg, mi is látni akarjuk!” - kiálthattok fel néhányan teljesen jogosan.

Tessék, (lássék), a könyv:

Gyönyörű ez a kiadás, ez már a borítóról is látszik, és az illusztrációk sokat tesznek hozzá a mű értékéhez, a részletes kommentárról nem is beszélve. Sajnos még csak belelapoztam, mielőtt fölkerült a polcra (most épp mást olvasok egy plecsniért), de hamar sort fogok rá keríteni.

Az első, ami keresztülhúzta a számításaimat, az a helyhiány, amivel a polcom küzd, ugyanis már az alsón is meg kellett kezdenem a második sort. Elfér ugyan, de nem szép, és a hátsó könyvsor nem látszik tőle. Tudom, mert fölötte már a második sor is betelt, ezért a könyvjelzőknek egy szinttel lejjebb kellett költözniük.

Tehát a könyv méretei. Mint azt a lentebbi képeken is látjátok, egy kicsivel kisebb, mint a többi keménykötésű kötet, viszont cserébe szélesebb is, ezért nem kerülhetett az eredetileg kinézett helyre. Igaz, részben keretbe foglalta volna a gyűjteményt, de hát kilógott a sorból.

Ezért került oda, ahova.

Végül megtaláltam a helyét:

Épül, szépül, és már elfoglalja a polc egyik felét, de hol van ez még a véglegestől?!

A végére azért néhány könyvfesztes szerzemény mégis csak elfér (kommentár nélkül):

Értékelés - Slam.Pont2

Sziasztok!


   Épp a minap olvastam ki a fent szereplő könyvet, és arra jutottam, hogy értékelhetetlen. De nem azért, mert csapnivaló, esetleg rengeteg benne az akármilyen hiba, hanem mert ez slam {{slam poetry}}. Komolyan, ti tudnátok objektívek lenni a csillagszórásnál? Mármint mi alapján dönthetném el, hogy egy olvasott, ellenben egyszeri, megismételhetetlen, élő előadásra írt szöveg jó-e, avagy sem?

   Vágjunk is bele.

   Ez a sorozat második kötete volt, amit csak itthon láttam meg (igen, olykor impulzív vásárló vagyok, főleg, amikor akciós könyvről van szó. Egyszerűen megláttam, beleolvastam a könyvesboltban, megtetszett a szöveg, és azt gondoltam, hogy “Márpedig te jössz velem, ugorj is be gyorsan a kosárba!” A véletlen műve volt, mert alapjában véve nem ezért léptem be oda.

   No de kanyarodjunk vissza a könyvhöz. A lapokon a mai slammer társadalom három tagja került bemutatásra. Először is az író egy interjút készített a kiválasztottakkal, amit aztán egy hirtelenhalál-szerű gyors kérdéssorozat követett, és utána következett a lényeg, a fejenként nyolc slam. Könyvből olvasva a szövegek nem ütnek akkorát, mint élőben, mikor a színpadon áll valaki, belebeszél a mikrofonba, hallod a hangját, látod a mozgását, érzed minden szavát. Azért még így is működik a dolog, átérzed, nevetsz a szövegen, el tudod képzelni, ráadásul a legtöbb szöveg végén található egy QR kód is, ami remélhetőleg egy videóra, és nem egy azonnal telepítődő, kiirthatatlan vírusra mutat, de ezt sajnos okostelefon hiányában tesztelni nem tudtam.

Ha érdekel, hogy mi is az a slam, hol tart ma Magyarországon, akkor olvasd el ezt is.