8. ÍBO
Sziasztok!
A novemberi ÍBO számomra kvázi történelmi jelentőséggel bírt, ugyanis most először vállaltam fel írói hajlamomat. Persze lányos zavaromban pont a(z) (eleddig) legfontosabb tényt felejtettem ki a bemutatkozásból; az ötödik helyet elért novellát.
Egyébként az a néhány együtt töltött óra nagyon jó hangulatban telt, már annyira hiányzott! A helyszínen tudtam meg, hogy teljes mértékben zártkörű a rendezvény, cserébe hamarabb el kell tűnnünk a színről egy közelgő előadás miatt. Minden esetre a kedvünket nem szegte az idő rövidsége. Elsőként az írók mondtak magukról néhány szót, aztán a Viháncos duó dalait hallgathattuk meg.
Sylvia River és Mason Murray ültek be Annie vallató székébe, hogy bővebben is bemutathassák munkásságukat.
Sylvia bemutatta a Reményhajsza könyvsorozatának zenéjét, amit egy zenész házaspár alkotott meg és arcukat adták a könyv sorozat trailer-éhez.
Mason beszélt a múlt század végének könyvkiadásáról, a történeteiről, a kiadásig vezető rögös útjairól.
A képen jobbra látható az az asztal, amit szívem szerint egyben elvittem volna, annyira gyönyörű lett. Mason jóvoltából bögre, kulcstartó és bőrkötésű határidőnapló is gazdagítja az egyébként sem szegényes felhozatalt.
A beszélgetés után következett a Viháncos duó második előadása és az öl(el)és... :D
Talán mindenki nevében mondhatom, hogy maga a játék kimondottan élvezetes volt. Sajnos a legfőbb fővesztőnk nem tudott köztünk lenni (ezúton is mielőbbi gyógyulást kívánok neki), ezért Annie vette át a helyét. A kisváros fele meghalt, mire lejárt az idő, de a gyilkos megúszta!
Most már tudom, hogy december 16-án egyszerre három helyen szeretnék lenni, ugyanis akkor lesz a következő, az idei utolsó ÍBO, kezemben az előre megvásárolt mozijegy és egy slam poetry esten is részt kéne vennem nézőként.
Kénytelen leszek valahogy kibírni januárig, és remélem találkozunk.
Köszönöm, hogy elolvastátok.
Sziasztok!
A novemberi ÍBO számomra kvázi történelmi jelentőséggel bírt, ugyanis most először vállaltam fel írói hajlamomat. Persze lányos zavaromban pont a(z) (eleddig) legfontosabb tényt felejtettem ki a bemutatkozásból; az ötödik helyet elért novellát.
Egyébként az a néhány együtt töltött óra nagyon jó hangulatban telt, már annyira hiányzott! A helyszínen tudtam meg, hogy teljes mértékben zártkörű a rendezvény, cserébe hamarabb el kell tűnnünk a színről egy közelgő előadás miatt. Minden esetre a kedvünket nem szegte az idő rövidsége. Elsőként az írók mondtak magukról néhány szót, aztán a Viháncos duó dalait hallgathattuk meg.
Sylvia River és Mason Murray ültek be Annie vallató székébe, hogy bővebben is bemutathassák munkásságukat.
Sylvia bemutatta a Reményhajsza könyvsorozatának zenéjét, amit egy zenész házaspár alkotott meg és arcukat adták a könyv sorozat trailer-éhez.
Mason beszélt a múlt század végének könyvkiadásáról, a történeteiről, a kiadásig vezető rögös útjairól.
A képen jobbra látható az az asztal, amit szívem szerint egyben elvittem volna, annyira gyönyörű lett. Mason jóvoltából bögre, kulcstartó és bőrkötésű határidőnapló is gazdagítja az egyébként sem szegényes felhozatalt.
A beszélgetés után következett a Viháncos duó második előadása és az öl(el)és... :D
Talán mindenki nevében mondhatom, hogy maga a játék kimondottan élvezetes volt. Sajnos a legfőbb fővesztőnk nem tudott köztünk lenni (ezúton is mielőbbi gyógyulást kívánok neki), ezért Annie vette át a helyét. A kisváros fele meghalt, mire lejárt az idő, de a gyilkos megúszta!
Most már tudom, hogy december 16-án egyszerre három helyen szeretnék lenni, ugyanis akkor lesz a következő, az idei utolsó ÍBO, kezemben az előre megvásárolt mozijegy és egy slam poetry esten is részt kéne vennem nézőként.
Kénytelen leszek valahogy kibírni januárig, és remélem találkozunk.
Köszönöm, hogy elolvastátok.
Sziasztok!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése