Hamarosan

Sziasztok!


Hamarosan megjelenik a nektek szánt meglepetésem, remélem tetszeni fog.
Addig is, egy kis hír Pentar földjéről... A történet, ami a háttérben készül hosszabb lesz, mint gondoltam, sok minden van, ami leírásra, vagy kitalálásra vár.

Újra itt!

Sziasztok!


Újra köztetek, egyúttal üdvözlök mindenkit Cleaveland világában!

Elnézést kell kérnem minden olvasómtól/figyelőmtől, amiért szó nélkül eltűntem az internet eme színpadáról. Engesztelésképp hamarosan, egy meghatározott időpontban felkerül egy bejegyzés a blogra, amit remélem legalább annyira élveztek majd olvasni, mint amennyire én élveztem, amikor rátaláltam. :)

Jó szórakozást!

A második

Ízletes tészta,
Ebéd az irodában,
Egy kávé kéne.

Enyhülés

Enyhülés jött jéggel, vihar ment széllel, egy pillanat volt csupán.

Az első próbálkozás

Szobámban hőség,

agyam nem forog tőle,

enyhülés jön.

Megtörtént! - Kelet tábor & moly találkozó

Sziasztok!

Megtörtént, megvolt az első Budapesti moly találkozóm. Nagyon élveztem, még, ha kevesen voltunk is. Egy idős hölgy elhozta a festményeit, amikhez versek is születtek. Aztán a képek, mert nem csak festmények voltak. A képeknek történetük van, amit versekkel egészítettek ki, amik mind, mind elindítottak bennem valamit.

Mégis, a legjobb a társaság volt a legélvezetesebb. Amint különböző emberek, sorsok, tapasztalatok találkoznak és mindezt összeköti a művészetek iránti szeretet.

A beszélgetések nem voltak feszültek, erőltetettek, mint, ahogy számítottam rá. Viszont hasznos volt. Azért is, mert megtudtunk egymásról dolgokat, ahogy én is rájöttem, hogy még mindig elég tudatlan vagyok az íráshoz. A saját történetemet (mondjon bárki bármit), egy gyenge próbálkozásnak látom. Ezért is kell még sokat olvasnom, anyagot gyűjtenem és egy új történetbe kezdenem.

De vissza a Kelet tábor utolsó napjához. Örülök minden egyes ma megismert embernek, jól esett, hogy ha ki is lógtam közületek, nem éreztettétek.

Köszönöm Timinek a szervezést. Ügyes volt! ;)

Egy kicsit besózva!

Sziasztok!

Egy kicsit be vagyok sózva a holnapi miatt. Előre is elnézést kérek az esetleges esetlenség és átgondolatlanság miatt, ami a holnapi moly találkozón várható. Be kell valljam, ez az első, amit "szerveztem". Nem tudom, hogy mire számítsak, mivel készüljek (nyomtatni ma már nem tudok). Meglátjuk, hogy mi lesz, hogy lesz.

A lényeg, én ott leszek a Kelet tábor utolsó napján a Rutin bárban, az Erzsébet körút 26-ban. Gyertek el Ti is és hozzátok a kedvenc könyveteket!

Csak egy kérdés

Sziasztok!

Közérdekű kérdés (igazából nem a köz érdeke, de azért felteszem). Van itt valakinek tapasztalata a Google AdSense-szel? Mit jelent ez, miféle kötelezettségeket von maga után?

Köszönet

Sziasztok!


Ezer hálám nektek, kik olvassátok a random megjelenő agymenéseimet. Őszintén szólva, minden egyes alkalommal, amikor megnézem a blog statisztikáját hízik a májam egy kicsit. Lassan ki kell vetetnem miatta a fél tüdőmet! :D

Minden egyes alkalommal rájövök: Ezért érdemes csinálni!


Szóval köszönöm nektek mindezt!

Jackson Willer életképei - 5. Mindig hallgass az okosabbra

- Ne bánkódj már, szedd össze magad! Süt a nap és a plakátodat egyre több villany póznán lehet megtalálni. Ha úgy kell lennie, újból találkozni fogtok.

- Mi van, ha tévedsz? Ha olyat látok, ami valójában nincs ott? Elképzelhető nem?

- Ne láss rémeket, Jackson! Bízz a megérzésedben, reménykedj a szerencsében! Néha a jó embereknek is lehet szerencséje.

- Igazad lehet…

- Mosolyt az arcra, haver és menj inkább sétálni!

- Most nincs kedvem sétálni.

- Akkor olvass, vagy hallgass zenét, beszélgess a barátaiddal. Csinálj bármit, ami felvidít, ami lelket önt beléd.

Jackson Willer életképei - 4. Balszerencse

Fene a formádat Jack! Hagytad elmúlni az alkalmat! Pedig az a lány lehetett az! Különleges volt. Vicces, okos, a haja aranybarna, a szeme kék, akár a tiszta nyári égbolt egy csodás napon. És te hagytad, hogy elmenjen! Most aztán kesereghetsz magadnak… A pillanat elszállt, a lehetőségnek annyi!

Mint mindegyik írásomhoz, ehhez is várom a hozzászólásokat. Örömmel veszem az építő jellegű kritikát.

Jackson Willer életképei - 3. Szerencse

A nap kérlelhetetlenül sütött, az ég kék tengerét nem tarkították felhők. Jack a kedvenc padján ült a tóparti virágos sétány mellett, egyedül, mint mindig. Magában gondolkodott, miközben nézte a járókelőket, az egymás karjaiba burkolózó, andalgó párocskákat. Nézte, de egy pillanatnál tovább nem látta egyiket sem. Minduntalan elmerült a gondolatainak mocsarában.

Egyszer csak elé állt valaki és várt, hogy felnézzen rá.

- Szia! Leülhetek?

Jack rá emelte tekintetét, a lány pedig - mert lány volt az illető - a füle mögé simított egy barna hajtincset az arcából és zavartan elmosolyodott.

- Persze, nyugodtan. - mondta Jack.

- Csodás napunk van nemde? - kérdezte a jövevény, miközben lehuppant a srác mellé a padra.

- Igen, holott mára az előrejelzés rossz időt jósolt.

- Mit tudnak ezek az időjárásról… Vagy a jövőről?!

Jack tágra nyílt szemekkel fordult a lányhoz, aki a fiú egyik kedvenc filmjéből idézett.

- Te ismered a Vissza a jövőbe filmeket? - kérdezte a lánytól hüledezve. - Ki sem néztem volna belőled.

- Hogy ne ismerném! - kiáltott fel a szomszédja felé fordulva - Az egyik kedvencem, vagy ezerszer láttam. Micsoda sci-fi!

- Nekem is az egyik kedvencem. Mesélj, mit szeretsz még!

A lány elmosolyodott, elpirult egy pillanatra, majd elkezdte sorolni őket.

- A Star Wars, a Gyűrűk ura, a Csillagkapu…

Jack-nek leesett az álla a hallottaktól, a lány szinte az összes kedvencét felsorolta…

A filmek után könyvek, majd zenék következtek, minden egymás után. Jack csak tátogni tudott a meglepetéstől, amit az okozott, hogy a lány mindent, de tényleg mindent legalább egy szóval illetett, amit ő is látott, olvasott vagy hallgatni szokott.

- Vajon a Sors akarata? - kérdezte magától Jack.

- Mit mondasz?

- Te miért indultál el reggel otthonról? - kérdezte most már a lánytól. - Én úgy éreztem, miután fölébredtem, hogy ma mindenképp ide kell jönnöm, hogy végre történni fog valami.

Most a lányon volt a csodálkozás sora.

- Engem is pont ugyanez az érzés kerített hatalmába, még a reggeli kávémat sem tudtam befejezni. A lábaim csak vittek előre, egyik a másik után lépdelt.

- Véletlen lenne?

- Én nem hiszek a véletlenekben…

Mint mindegyik írásomhoz, ehhez is várom a hozzászólásokat. Örömmel veszem az építő jellegű kritikát.