Nyereményjáték!

Sziasztok!


Jól nézzétek meg a fényképet és próbáljatok meg hozzászólásban válaszolni a lent feltett kérdésre.

Egy kis segítség a vizuálazilásban:



"Miért nyúl a nyúl?" avagy, hogy "Mit kereshetek a táskámban?"


Aki helyesen megtippeli, az nyer valami meglepit tőlem. Ígérem, nagyon rendhagyó lesz. :D Nem vagyok híve a határidőknek, azonban mégis meg kéne adnom valamit. Legyen mondjuk csütörtök, azaz november 2-a 20:00. Hajrá Olvasók!

Egy kis kiegészítés! Három próbálkozása lehet mindenkinek. Eredményhirdetés csütörtök este. :)

Őszi könnyek


Őszi könnyek

A családom már biztosan az esti ünnepségre készül! - gondolta a lány magában, miközben a lovaskocsin zötykölődött hazafelé. Nem értesítette a szüleit, hogy meglepetésként érje őket rég nem látott lányuk érkezése. Az arca felderült, mikor a gőzölgő húslevesre és az illatozó sült tökre gondolt. Egy szelet finomság, egy csipetnyi fahéjjal meghintve; szinte már a szájában érezte az ízét! Nagyot nyelt, majd kinézett a kocsiból. Bal kéz felől egy alacsony dombot pillantott meg a távolban. Halvány mosolyra húzódott a szája, mert végre ismerős látvány tárult a szeme elé. Azonban a mosoly hamar eltűnt; megfoghatatlan balsejtelem támadt a lelkében. Ahogy percről percre közelebb zötykölődött a szekéren szülőfalujához, úgy erősödött a gondolatait kitöltő kellemetlen érzés.
Hamarosan beért a falu főterére és meglátta azt, amitől rettegett. Korábban a látvány egy rémálmában tárult elé.
- Neeeee! - sikított a lány torkaszakadtából. - Nem lehet!
A szekér nagyot rázkódva megállt, majd a lány leugrott róla.
- Anya, apa! - kiáltozott, azonban mélyen legbelül érezte, hogy mindhiába.
A léptei által felvert pernyét a hirtelen jött esti szellő tovarepítette. Körülnézett, de pillanatról pillanatra kevesebbet látott a szemébe gyűlő könnyek fátylán át. Behunyta a szemét. A fejében rohangáló, kiabáló emberek képét látta, akik próbálják megfékezni a lángokat, míg mások pánikolnak, vagy a javaikat próbálják menteni, hogy ne váljanak a tűz martalékává.
Vajon ki tette ezt és miért? - gondolta. - Csak tudjam meg, ezért bosszút állok!
Aztán a környezet hirtelen megváltozott és egy ismerős utcában találta magát. Egy csapat gyereket látott maga előtt, akik próbálták egymást túlkiabálni…
... Október utolsó napján, mikor a nap már alacsonyan jár, a hosszú árnyékok közt megjelennek a csintalan manók akik minden adandó lehetőséget megragadnak a csínytevésre. Nem is kellett soká várniuk a hosszú ház megnyúlt árnyékában. A felnőttek az esti bálra, míg a gyerekek az ilyenkor szokásos mókázásra, viccelődésre készültek. Egy csapat rosszcsont kölyök verődött össze az út szélén, egymást túlkiabálva dicsekedtek egymásnak az esti jelmezeikről.
- Gyertek fiúk, faragjunk tököt! - kiáltott fel hirtelen az egyikük, majd felállt és elszaladt. Szapora léptei hangosan kopogtak a szokatlanul száraz földúton.
A fiúk pedig követték őt. Mikor kiértek a falu végében kezdődő, szebbnél is szebb tökökkel termő földre, azonnal szétszóródtak és ki-ki megkereste magának az ideális méretűt, hogy aztán az egyik legijesztőbb tökfejet alkossa belőle. Megmutogatták egymásnak a kész remekműveket, a rosszcsont pedig ismét megszólalt.
- Tegyünk beléjük gyertyákat, hogy még ijesztőbbek legyenek!
Tudva levő, hogy a tűz nem gyerekek kezébe való, főképp, ha egy csapat csintalan fiúról van szó, akik a szénakazal mögé bújva próbálják meggyújtani a konyhából elcsent faggyúgyertyát.
- Mit csináltál? - kérdi egyikük rémülettel az arcán.
- Rohanj a vödörért, még elolthatjuk a lángokat, ha lelocsoljuk. De anyának egy szót se, hallod?
- Tessék, itt van! - adta át a vízzel teli vödröt a fiú, majd elrohant.
Ám ekkor feltámadt a szél, felszítva a kazal apró tüzét, ami pillanatok alatt tovaterjedt a háztetőkön keresztül. A lángnyelvek végignyaldosták az egész falut. Az emberek kiabálva rohantak az utcára némelyek az esti bálra, míg mások a lefekvéshez készülődve.
- Tűz! Tűz van! Oltsd el, fékezd meg! - kiabálták egyesek.
- Mentsétek a jószágot! - ordították mások, miközben az egyre sűrűbben gomolygó füsttől krákogtak…
...A lány kinyitotta a szemét, öklével kitörölte belőle a keserű könnyeket és tovább lépdelt a parázsló maradványok között. Lassan járt a poros úton, az aklok helyén fekete üszköt, a foltok közepén szürkéllő csontokat látott. Az egyik fekete kupachoz ment, koromtól fekete lábait rakta egymás után. A maradványok még parázslottak, mikor megállt mellette. Térdei megrogytak a látványtól - Emberek csontjai… Gyerekek! - aztán összegörnyedt fájdalmában. A szél panaszosan süvített a romok között és ő zokogni kezdett. Lecsukta a szemét, mire kéretlen képek tolultak az elméjébe.
Hagyjatok békén! - mondta nekik magában. - Nem akarom látni, bármit mutassatok is.
Azonban a képek nem hallgattak rá…
... A házat mutatják, a szülei házát, a szénakazlat. - ismerte fel. - A lány hirtelen halk nevetésre lesz figyelmes. Oda fordul, ahol a forrást sejti. A veranda sarkán néhány apró alak nevetgél és az egyikük egy mondókát mormol maga elé vékony, csúfondáros hangján.
“Szikra szökken, szellő születik, szénaboglya lángra lobban.”
A manók ezután, mint akik jól végezték dolgukat, jót kacagtak és néhány, a gyerekek által hátra hagyott tökfejjel a hónuk alatt eltűntek, hogy máshol folytassák a rosszalkodást...

... A lány keservesen zokogott a parázsló kupac mellett térdelve és csak azt hajtogatta:
- Miért? Kisöcsém, miért?




Írjátok meg, ha tetszett!















Carlow Cleaveland

Trónok harca Book Tag

Sziasztok!

Útjára indítok egy új, manapság oly' népszerű bejegyzés sorozatot. Szóval megosztom veletek az ilyen irányú írásaimat is. :)


Köszönöm @Levandra-nak a kihívást, örömmel teljesítem.

1. „Mi nem vetünk.” – Egy könyv, amit nem lennél hajlandó megvenni.
Hogy mit nem vennék meg soha? Jó kérdés... Egyrészt soha ne mondd, hogy soha, másrészt pedig eléggé bekorlátozza a megvásárolandó könyv ára.
2. „Tűz és vér.” – Egy könyv, ami erős érzelmeket váltott ki belőled.
Legutóbb Ernest Cline: Ready Player One-ja volt nagy hatással rám, utána konkrétan hetekig azt sem tudtam, hogy mi van velem.
3. „Közeleg a tél.” – A kedvenc téli olvasmányod.
Ehhez az idézethez méltó a Sárkányok tánca.
4. „Család. Kötelesség. Becsület.” – Egy könyv szoros családi kötelékekről.
Paolo Bacigalupi: Hajóbontók. Ifjúsági könyv, de annyira olvastatta magát, hogy szerintem tőlem nagyon szokatlan módon három nap alatt kivégeztem.
5. „Erőssé növünk.” – Egy könyv, amihez nem fűztél nagy reményeket, de miután elolvastad, meglepően tetszett.
Ez egy nehéz kérdés, csak az ellenkezőjére tudnék most példát mondani. Bár, talán Wesley Chu: Időrabló-ját tudnám mondani, de igazából nem tudtam, hogy mit várjak attól a könyvtől.
6. „Miénk a harag.” – Egy könyv, amitől dühös lettél.
Általában kőhöz hasonlatos érzelmekkel állok neki egy könyv olvasásának és nem is tudnék mos olyat mondani, amitől dühös lettem. Meg szoktam válogatni az olvasmányaimat.
7. „Meg nem hajol, meg nem rogy, meg nem törik.” – Egy könyv, amit megingathatatlanul szeretsz.
Ez nagyon egyszerű! Az Ős, a nagybetűs Fantasy, a Gyűrűk ura.
8. „Egy Lannister mindig megfizeti az adósságát.” – Egy könyv, aminek úgy érzed, adósa vagy.
Adósa egy könyvnek? Haha! Inkább én is csatlakozom azok közé, akik hálásak, hogy megírtak egy könyvet és talán mondhatom, a Végjáték 2-4-ig Orson Scott Card-tól.
+1. Helyesen a Lannister ház jelmondata: "Halld üvöltésem!" - Egy könyv, amitől ordítani tudtam volna.
Nem ordítottam még könyvtől, viszont volt néhány, amiben nagyot csalódtam. Ilyen volt Ted Chiang: Életed története, és Anne Aguirre (akinek mindig puskáznom kell a nevét): Menedék.


1. Melyik karaktert szeretnéd a Trónok harca nyerteseként látni, azaz ki üljön a végén a Vastrónon?
Hmm. Tyrion Lannister… volt a jelöltem nagyon sokáig, mert ő Westeros legnagyobb arca, mellé okos. Viszont a 7. évadzáró elbizonytalanított, hogy jó lenne-e. Igazából hagyják már a fenébe és törődjenek a Más-okkal!
2. Szerinted melyik karakter fog a sorozat végéig élve maradni, és ki fog időközben meghalni? Kit szeretnél továbbra is élve látni?
Idézném Sol-t, akivel teljes mértékben egyetértek: “Tyrion! Komolyan, a legzseniálisabb szereplő az egész sorozatban! Szívem szerint a Vastrónra is szívesen ültetném, de szerintem ahhoz még... ööö... kicsi... És hogy ki fog meghalni? Valar Morghulis!”
Ennél szebben én sem írhattam volna.


1. Nyernél, vagy meghalnál?
Ha a hatalmasok játszmájában játszol, nyersz, vagy meghalsz. Én szerintem meghalnék, de nem azért, mert a trónra törnék, hanem mert megcsúsznék egy hegyoldalon barangolás közben és kitörném a nyakam.
2. Melyik házba tartozol?
Abba a házba, ahol pattog a tűz a kandallóban és jó meleg van. :)

„Az oroszlánt sem érdekli, hogy mit gondolnak róla a birkák!”
„Az éj sötét, és tele van iszonyattal.”
„A hatalom az hatalom!”

Köszi, hogy elolvastátok!















Carlow Cleaveland

2017. Október - Beszámoló röviden

Sziasztok!

Az utóbbi időben ismét elhanyagoltam a blogot és azon gondolkodtam, hogy ez megengedhetetlen. Ezért úgy döntöttem, hogy dióhéjban beszámolok nektek az elmúlt néhány hónapomról.


Kezdjük az elején. Nyár volt, június, hogy pontos legyek. Senki nem akarja az ilyesmit hallani, átélni meg főképp, ezért gyorsan túlesek a dolgon. A lényeg, hogy párommal az útjaink hat év után ketté váltak. Maga a történés nem ért váratlanul, azonban a felismerés nagyon rosszul érintett. Az ünnepi könyvhét alkalmával tört rám, ami onnantól már nem is volt annyira ünnepi.
Azután jött néhány hét bánkódás, mikor nyakig merültem önnön lelkem mocsarába (senkinek nem ajánlom ezt az érzést), de ezt mindenki tudja, aki már átesett hasonlón.


Majd egyik napról a másikra kattant bennem valami. Emberek közé kell mennem, barátkoznom (ez a felismerés egyébként nem kizárólag az én érdemem, egy kedves barátom javasolta, ő mondta, hogy így könnyebb). Hamarjában ki is írtam egy eseményt, egy moly találkozót, ahol először találkoztam Szabó Ajándékkal, aki akkor említette a Kelet táborát. Ennek a programsorozatnak az utolsó napjára is összehívtam egy találkozót, ami már bekerült a hivatalos menetrendbe is.
Itt találkoztam Szabó Borkával és csodálatos családjával, Solymár Andrással, Szabóné Rotter Eleonórával és még sokan másokkal (sajnos a nevekkel eléggé hadi lábon állok, így kérlek nézzétek el nekem, hogy kihagytam embereket). Erről az eseményről már posztoltam egyszer. :)


Hogy is volt tovább? Á, megvan. Ismét következett néhány hét nyomtalanság, amikor is régi barátommal voltunk a Balatonon vitorlázni egy kicsit. Augusztus végén pedig nővéremék töltöttek nálunk néhány napot, amikor is kiruccantunk Tihanyba. Itt jöttem rá, hogy ez a félsziget lényegében a Megyéhez, de leginkább Hobbitfalvához hasonlít.

Mire eljött szeptember második fele, már nagyon vártam, hogy részt vehessek számomra az első, az Imádom a Könyveket számára már a hatodik Író * Blogger * Olvasó (továbbiakban ÍBO) találkozón. Boszorkányos délután volt, az egyszer biztos! Itt olyan emberekkel találkoztam, mint Anne Priest, L. J. Wesley, Leda D’Rasi, Tomcsik Nóra, Nora Klempa, Tölgyesi Lívia és a Mogul kiadó vezetője és még sokan mások (Szabó Borka és a családja külön örömet jelentett.).


Annie, a kiadó feje az első blokkban Leda-t interjúvolta a könyvéről, a Boszorkány dinasztia-ról, amiből aztán Tomcsik Nóra olvasott fel egy részt. Az első blokk végén szünet következett, ami után bemutatkoztak az eseményre regisztrált szerzők, akik kaptak néhány percet a művük (műveik) bemutatására is.
A bemutatkozások után Lívia repült az asztalhoz cirokseprűjén, ahol hősiesen állta Annie keresztkérdéseit a Bükki bűbájosokról, a kötetet megelőző anyaggyűjtésről.
Az eseményen lehetőség volt könyvek vásárlására és dedikáltatására; ami azt illeti, itt szereztem be életem első dedikált könyvét L. J. Wesley - Egy űrállomás-takarító naplója-t.


Egy héttel későbbre, immár szeptember 30-ra a Fehérvári Irodalmi Napok gasztrodélutánjára Szabó Ajándék segítségével összehívtam egy eseményt, amin kedvenc könyveinket mutattuk be egymásnak. Összesen négyen vettünk részt az eseményen mi, molyok, ahol megismertem Kovács Alettát (Itt jegyzem meg, hogy éljenek a különleges nevű lányok!). Ezen a programon derült ki számomra, hogy a nyári táborban velük (a költők egy részével) is találkoztam.


Tényleg rövidre sikerült, azonban a tervem az, hogy ezentúl havonta számolok be nektek az előző hónap történéseiről; talán részletesebb lesz. :)


Nyugodtan írjátok meg a véleményeteket, hogy van-e valami, amiről többet szeretnétek hallani.
Novemberben jövök a beszámolóval, de addig is, október 28-án ÍBO találkozó a Magvető kávézóban.

Sziasztok!



















Carlow Cleaveland

Akikért érdemes csinálni:

Keresés

A Kéziratok Szerkesztésének Művészete

A Kéziratok Szerkesztésének Művészete A kéziratok szerkesztése, bár gyakran háttérbe szorul a kreatív folyamatban, elengedhetetlen lépése a ...

Népszerű bejegyzések