Kétségek

Sziasztok!


Mint az a címből is kiderül, kétségek között vergődök, bizonytalan vagyok. Talán az alapjaitól kéne átgondolnom a készülő történetem.

Ahogy jönnek az új ismeretek, az ötletek, a világ úgy bővül és ez nem illeszthető bele a készülő mesébe. Úgy érzem, hogy nem elég jó a történet.

Azonban az is lehet, hogy nem a mostanit kéne megerőszakolnom és valahogy bele szuszakolnom, hanem egy új történetet kezdenem.

Ti mit szóltok, melyik lenne jobb?

Carlow Cleaveland

Egy új faj

Sziasztok!


Augusztus 28-a van. Vége a nyárnak és hamarosan kezdődik az iskola is. Mondhatnám a már mindenki számára ismeretes Stark szavakat, miszerint "Közeleg a tél"

Szóval igen, a vasút téli menetrendre váltott és aki még pénteken kényelmesen, a kerékpárjával utazott le a Balaton északi partjára a hétvégére, annak ma már kínszenvedés lesz visszautazni.


Ennyit a mérgelődésről.

Cleaveland világában (ritkán ugyan, de) jó is történik!

Örömmel jelenthetem be, hogy Pentar földjén új fajra találtak a hozzáértők, amit eddig nem is tudom, hogy miért nem vettek észre. Ez az új élőlény egy hegyi troll pár (talán többen is vannak, nem ők fajuk utolsó példányai).
Azt hiszem, hogy a jó rejtőzködő képességük és a lakhelyük miatt nem találtak rájuk korábban. A hímek kőszerű, szürke bőre, amit zöld, kék és szürke, zúzmóra hasonlító foltok tarkítanak, a környezettől függően változik (amíg a szürke valamely árnyalatához hasonlatos). Teljesen szőrtelenek, csak a fejük búbját takarja némi moha. Primitív fegyvert (egy letördelt ágú fatörzs) hord magánál, azzal ejti el az erdő vadjait.
A nőstény a barlangban marad és őrzi a tüzet, amin a megnyúzott vadakat sütögeti.

Párt egy életre választanak maguknak, ezért, ha egyedül maradnak, nem keresnek mást.
Egy kicsit butácskák, amolyan trollosan okos lények.



Tudassátok velem, ha többet is szeretnétek tudni róluk. Elérhető vagyok itt a blogon, e-mailben, esetleg moly-on Cleaveland néven.

Carlow Cleaveland

Örömhír

Sziasztok!



Örömhírrel szolgálhatok (nekem biztosan örömteli)! Elkészült, itt van:

Köszönöm a készítőnek!

Egy jó barát

- Ez most komoly?!

A srác lesütött szemmel hallgatta barátját, amint az felháborodva gesztikulált, mióta meghallotta az elhatározást.

- Mi lesz a barátaiddal, a munkatársaiddal? Ugye tudod, hogy mind számítunk rád?

Peter nyelvéről peregtek a kérdések, mintha géppuskatűz lenne.

- Miért pont oda? Eszedbe jutott akár egyszer is, hogy miért jöttél el onnan? Nem is jöttél... menekültél, amint lehetett! Hadd halljam, miért is?

- Mintha nem tudnád nagyon is jól.

- Mondd már, az isten szerelmére! - ordította Peter.

- Azért menekültem el otthonról, mert apám vert, anyám meg állandóan szitkokat vágott a fejemhez.

- Úgy van! - bólogatott. - És te most ide költöznél vissza?! Az nem jutott eszedbe, hogy a barátaidra mindig számíthatsz?

- ...Nem… - mondta Bill még mindig a cipője orrát vizsgálgatva.

- Mondd már!

- Elhéderezhetnék nálad, amíg rendbe nem szedem magam?

- Na végre! Persze, Bill, hozzám jöhetsz. Van egy üres szobám, még közösködnöd sem kell senkivel. Épp ma este lesz egy kisebb buli a közelben, és te is velem jössz!

- De… - tiltakozott volna Bill.

- Csak semmi de! - mondta Peter ellenkezést nem tűrő hangon. - A cehhet én állom, neked most semmi miatt ne fájjon a fejed.

- Hát jó… Köszönöm, Peter.

- Hol van a cuccod?

- Itt van minden, amit látsz. - mutatott Bill egy kövérre tömött sporttáskára. - Többnyire a szennyesemet túrta elő az a némber.

- Nem mondod, hogy ez minden holmid?! - hüledezett Peter. - Na jó, be kell szereznünk néhány dolgot az esti bulihoz, gyere. Ezzel elindult a járdán, hátra sem nézve.

- Na de…

Peter megfordult, fenyegetően mutatott Bill felé. - Mondtam már, hogy csak semmi de! Fogd a táskát és gyere.

- Köszönöm Peter, tényleg jó barát vagy.

- Ugyan már!

Közvélemény kutatás

Sziasztok!


Most a köz véleményére lennék kíváncsi.

Legyetek szívesek kommentben írjátok meg, esetleg rangsoroljátok a bejegyzéseket. Aki megteszi, annak jár egy virtuális tortaszelet. ;)

Köszönöm szépen.

Minden Igaz (ami hamis)!

- Mondja, tudja, hogy miért van itt? - kérdezte a nő barátságosan.

- Hogy én? - nézett szomszédjára a férfi meglepődve. - Miért, hol vagyunk?

- Hát itt! - kitárta karját, mintha az egész világot át szeretné ölelni. - Hol máshol lennénk?

A kis szobát négy fehérre meszelt fal határolta. A felületeket foltokban valamiféle szivacsos anyag borította, mint egy rádiós stúdióban.

A szobában egy asztal, mellette pedig két szék állt. Most épp mindkettő foglalt volt. Az egyik széken a férfi ült, miközben az asztalon levő építő kockákkal babrált. A másik széken egy fehér köpenyes nő foglalt helyet lábait egymáson pihentetve. Megemelte a szemüvegét, a homlokára tolta, majd komoly tekintetét a férfira szegezte. A szoba egyik felső sarkában egy apró videókamera lógott a falból kiálló fém karon, pont az asztalra irányítva.

- Erre a szobára céloz? - kérdezte a férfi.

- Igen, erre a szobára.

- Hol vagyunk?

- A keleti szárnyban, ahol eddig is voltunk.

- Minek a keleti szárnyában?

- Ennek az épületnek.

- Hmmm… - a férfi eltöprengett. - Miért nem ad egyenes választ nekem?

A nő hátra dőlt a széken, a szemére ejtette a szemüvegét, majd lejegyzett valamit a kezében lévő füzetbe.

- Úgy gondolom, hogy minden válaszom tökéletesen pontos. Hogy önnek ez nem elegendő, az nem az én problémám.

- Hogy mondhat ilyet?

- Kitalálja hol van?

- Azt hiszem, ez egy megfigyelő, esetleg egy kihallgató szoba. Miért hallgatnak ki? Elkövettem valamit?

- Mire emlékszik az elmúlt hét napból? - kérdezte a nő.

A férfi lehajtott fejjel próbált visszaemlékezni. Megrázta a fejét, majd a nő szemébe nézett.

- Semmire sem emlékszem, ami az elmúlt három perc, negyvenkettő másodpercnél korábban történt. Csak az a kép villan be, amint magamhoz térek, itt ülök az asztal mellett, s előttem egy rakás fakocka és egy mikrofon. Maga pedig ötvennyolc másodperccel később belép azon az ajtón. - mutatott a férfi az ujjával a jobb kéz felé eső fal nyílására.

- Honnan tudja ilyen pontosan az időt? Ebben a szobában nincs óra.

- Gőzöm sincs, egyszerűen csak tudom.

A nő ismét lejegyzett valamit a füzetébe. Leplezte izgatottságát, az arcáról lehetetlen lett volna bármit leolvasni. A szék mellett levő táskából néhány papírt vett elő, majd a férfi elé tette.

- Kérem, töltse ki ezt a tesztet! - kopogtatta meg a lapot.

A férfi maga elé húzta a papírokat, egy pillanat alatt végig pásztázta tekintetével a kérdőívet.

- Komolyan mondja, hogy ilyen gyermeteg kérdésekre kell válaszolnom? “Mi a válasz a kérdések kérdésére, az életre, meg minden?” - Van, aki nem tudja, hogy negyvenkettő??

A nő csak jegyzetelt, ahogy hallotta a válaszokat, már a fejét sem tudta felemelni a papírjaiból, amikor hirtelen csönd lett.

A férfi a kérdezőjére emelte tekintetét, majd a papírlap alján lévő mondatra mutatott. A tekintete egyre homályosabb lett, a beszédre nyitott száján nem jött ki hang.

A nő felemelkedett a székről, és a mikrofon fölé hajolva beleszólt.

- Gyorsan, kapcsoljátok ki, mielőtt még végleg károsodik!

A szobába egy fehér köpenyes, szemüveges, kissé kopaszodó férfi lépett be, oda lépett az alanyhoz és a tarkóján, a haja takarásában megnyomta a vészleállító gombot, mire amaz elernyedt testtel fejelt a papírlapokra.

- Semmisítsétek meg a szoftverét, a testet pedig tegyétek a többi mellé! - rendelkezett a kamera felé fordulva. - Jobb szoftver kell!

Azzal kisietett a megfigyelő szobából, a köpenye szárnyakként lobogott a hátán.

Az ünnepség éjszakája

Jóllehet, a teliholdat már nem ünnepeljük, a hagyományt nem őrizzük, az égbolt már nappal is tiszta, azonban az ősi iratokban fellelhető egy rövid leírása egy érdekes történésnek, amit az állandó sötétségben évente keletkező ritkaság hívott életre. Ezt a leírást most megosztanám veletek:

A telihold éjszakájának múltja több száz évvel ezelőttre nyúlik vissza. Ez a mágikus éjszaka utáni második holdtöltekor következik be, mikor a csillagos égbolt elég tiszta ahhoz, hogy ritkán látott erejűnek, gyönyörűen fényesnek lehessen látni a határtalan feketeséget megtöltő pontokat.

Kezdetben csupán egy kicsiny társaság gyűlt össze a közeli folyó partján, apró tüzet ültek körül, zenéltek és dalolásztak a saját szórakozásukra. Azonban, ahogy az lenni szokott, az eltelt évtizedek alatt az összejövetel hagyománnyá alakult. A neve A telihold éjszakájáról egyszerűen csak Holdünnepségre változott, az utána való érdeklődés pedig az évek múlásával egyre csak nőtt. Mind többen és többen csatlakoztak az ünneplőkhöz, a tűz sem maradt kicsi többé.

A környező fák ágaira lampionokat aggatnak, színes szalagokkal díszítik őket, egyre nagyobb és nagyobb tábortüzet raknak, a ropogó lángok fényében fürödve azt a táncos kedvűek láncot formálva, hullámozva, csípőjüket ringatva körüllejtik. A zenész kedvűek hangszereikkel, a dalos pacsirták hangjukkal kísérik az egész éjen át tartó ünneplést.

Lantok, dudák, pánsípok muzsikájának kakofóniája, szoprán és alt énekhangok zengése, sör, bor és füst szaga, éjjeli jázmin és angyaltrombita mámorító illata tölti meg a levegőt ezen az éjen.

Az év egyetlen napján, mikor bármi megtörténhet a tiszta égbolt alatt, az emberek ledobják magukról a mindennapok problémáit, a szörnyektől és bizonytalanságtól való félelmüket, köntöseiket és alsó ruháikat. Alkoholos mámorukban így, csupaszon némelyek a folyóba szaladnak fürödni, duhajkodni. Vannak, akik kézen fogják az éppen szimpatikusnak tartott egyént és a hold vetette árnyékba vonulnak félre, hogy vágytól égő testük ott forrjon össze.

Az ünneplők hajnalig élvezik a felszabadultságot, a hordókból folyó italokat, egymás társaságát, a mezítelen testek közelségét, a fülledt nyári éjszakát. Azonban a kakasszót hallva ismét felöltöznek, visszatérnek nyomorúságos életükbe, magukra veszik ruháikat, félelmeiket, a mindennapok problémáit.

Imígyen ér véget az ünnepség éjszakája!

Élmények

Sziasztok!


Meg kell, hogy mondjam, a vitorlázás jó móka! Szerencsére a szél sem volt nagy, ezért a víz is elég nyugodt volt. Azért mégis csak fújhatott volna egy kicsit jobban, hogy haladjunk is, mert így csak néhány kilométert tettünk meg egy óra alatt, aztán sajnos vissza kellett fordulnunk. Nagyon megnyugtató amúgy, egyszer mindenképp próbáljátok ki.

Jackson Willer életképei - 6. Hajnali történések

6. - Hajnali történések

Az ég kék volt, a nap éppen csak felsejlett a keleti horizonton. A világot már színnel töltötte meg a fény, elűzve az éjszaka sötétjét, azonban a sarkokban még megbújt az árnyak maradéka. Az égbolton sehol egy felhő, a hőség már hajnalban is közel elviselhetetlen volt. Szerencsére - vagy sajnos - lassan vége a nyárnak, egyre hűvösebbek és rövidebbek a nappalok.

Jack a macskáját átkozta az ágyában fekve, miután álomtalan álmából riadt fel. A szőrcsomó hajnalok hajnalán verte föl a siránkozásával és nem lehetett tudni, hogy mi a baja. Az udvarra akar kimenni vajon, vagy éhes, esetleg egy kis szeretetre vágyik, akárcsak a gazdája? Jack félálomban kászálódott ki az ágyából, hogy kiderítse. Meglepődve vette észre, hogy bőre - az esti fürdés ellenére - ragadt az izzadságtól. Talán mondanom sem kell, hogy nagyon meleg volt az éjszaka, ami még melegebb nappalt jósolt.

Kutató lába rálelt papucsára, felállt, majd a csukott szobaajtóhoz lépegetett és kinyitotta. Lenézett a bundáját tisztogató állatra, aki úgy tett, mintha nem is ő lett volna az ébresztő forrása. Jack szitkozódott magában - talán ki is hallatszott egy része - , kinyitotta a bejárati ajtót, közben remélte, hogy a macsek csak ki akar menni... Sajnos nem, a tálja felé iramodott, ami üresen árválkodott a helyén.

- Annyit esztek, mint a lovak! - jegyezte meg a macskájára nézve, miközben kibontott egy tasakot és tartalmának felét a szőrmók tányérjára rakta. Az állat csak nézett rá, a lábához dörgölőzött és panaszosan nyávogott. Nézett a tányérjára, megszaglászta, bele is evett egy kicsit. Jack megsimogatta a szőrgolyó oldalát, majd vissza tért a szobájába és ledőlt az ágyára. Tudta, hogy hamarosan ébreszteni fogja a telefonja… azonban arra nem volt felkészülve, hogy néhány perc sem kell és a macsek ismét az ajtaja előtt fog nyivákolni.

Ismételt papucs keresés, hirtelenebb mozdulatok, ingerültebb szavak.

- Hagyj már aludni még egy kicsit! - kérlelte Jack a kiskedvencet. - Mi bajod van így kora hajnalban?!
A bejárati ajtó ismét nyitva, a macska azonban most nagy nehezen kimegy.

- Végre! - gondolta Jack, majd bevágta a - nyáron mindig szoruló - bejárati ajtót, kulcsra zárta azt és a szobájába lépdelt, hogy aludjon még egy kicsit, ha lehet.

Hamarosan megszólalt a telefon ébresztője, jelezve, hogy az alvásra szánt idő végérvényesen lejárt. Készülődni kell a munkába. Jack a jól megszokott reggeli rituáléját végezte, rutinosan, szinte öntudatlanul mosakodott meg. Kitöltötte kék-fehér kávésbögréjébe a fekete nedűd, egy kanál cukorral édesítette meg és jó sok tejjel dúsította. A mikróban melegítés után kortyolgatta szendvics készítés, aztán öltözés közben.

Indulás előtt még egy fél tasak ételt rakott macskája üres tányérjára, hadd egyen az ebadta szőrös. A szoruló ajtót kinyitva az állat berohant, azonban Jack-nek indulnia kellett. Bezárta az ajtót, eltette a kulcsát és elindult a mindennapok gondjainak dzsungelébe...

Hullámok

Lelkem hullámai,
mik olykor jót, máskor rosszat hoznak.
Kedvem hullámai,
és a látható lesz láthatatlan.
Észrevétlen dolgok,
mik kiszúrjátok szemem,
Egyértelmű érzések, mégsem érthetem.