Kockamesék - 2

Sziasztok!


Igen sokat váratott magára, ráadásul három kocka, nem tizenkettő, mint az első, de megszületett egy játék nyomán (Esti móka, nem pedig Kornél):

Jancsi gulyás




Erdőszélen gulyás legény ment mendegélt, terelgette számos tehenét. Fent az égen, a kék tengeren nem is sárga, fehér izzás tájra szórta melegét, mikor a mező közepén, mi az erdővel volt határos, Jancsi gulyás egy gémeskutat meglátott. Iziben odaterelte a kitikkadt marhákat, a mélyből hűs vizet húzott nekik, mire nyelvét lógatva, lábát vonszolva megindult mindegyik.

- Ez a nap oszt nagyon süt, süteményt meg oszt nem oszt! - mondotta Jancsi, az édesszájú legény.

Ám a tehenek csak bőgtek felelet gyanánt, ezért gondolt egyet, tüstént előszedte üstjét, s elment a közeli erdőre fáért.

Ott aztán talált is egy, s mást, tűzifát, meg vargányát - marha dolog lenne azzal etetni a marháját.

Hamarost visszatért, kezében egy ölnyi farost, rögtön hajkurászta is a Farost, mert az meg a szarvára akasztotta a vasbográcsot. Űzte is Jancsi, mint akinek nincs jobb dolga, a hozzávalókat a földre dobta bele a porba.

- Minek az neked, hé?! Add azt vissza menten, vagy a szarvaddal együtt mentem! Inkább adnál-e húst, a keservedet, ha már egyszer rejtegeted? - Jancsi a marhát így kérlelte szépen.

Faros bőgött egyet, bőgött kettőt, harmadjára már nem bőgött, mert a mutatvány ásításban végződött. Ám lett hús az ebédhez, adott a marha, előadta az istenadta.

Jancsi aztán előkapta a szalonnázót, felkockázta a húst is, kolompért is és minden mást, amit kellett; főzött egy jó gulyást a barátságos gulyásunk és hátát a kútnak vetve nádsípján zümmögve játszott. Dalolt is hozzá, mikor nem fújta, a gulya csak hallgatta, az élükön Faros pedig ezt dobogta:



Dobb, dobb, dobb, mezőn így dobolok!
Ebéd után én vagyok, meg nem botolok.
Bendőm tele, gulyást finomat főztem,
Hozzá húst a Faros adott, áldja meg a sálálá!



Így telt a délután, estébe hajlott a nap, lemenni készült az égen; a természet rendje: alap.
Jancsi gulyás marháit hazaterelte, kezében a bográcsgulyás, vacsorára azt ette.

Szombat este történt

Sziasztok!



Friss, alig használt, még nincs két napos az élmény, amit most röviden megosztok veletek:

Történt aztán, hogy felkerekedtünk szabad tűz fölött sütögetni. Nem csak szalonnát, ahogy más gondolná, hanem virslit.
Szóval fogtuk a másfél csomag kolbászkát és elindultunk a közeli tópartra tűzrakó helyet keresni. Az odaút már az elején jó hangulatban telt, nevetgéltünk, viccelődtünk, beszélgettünk, mígnem valakinek eszébe jutott (gondolom ti már rájöttetek):
- Hoppá! Hogyan fogunk tüzet rakni?
- Ügyesen!
- Na jó, addig rendben van. Úgy értem, miből? Semmi sincs nálunk a sütnivalón kívül, az pedig nem fog megsülni tűz nélkül.
- Sebaj! Nézd, ott egy plakát!
“Krrrsssssssss”
- Rendben, papírunk már van, na de mi fölött sütjük meg a virsliket? Mert ez hamar le fog égni és nem lesz belőle parázs.
- Itt vannak ágak, útközben majd szedünk.
- Ha már itt tartunk… tűz van valakinél? Nálad, vagy nálad?
- Nyugi, nálam van egy gyújtó, majd azzal sikerülni fog.

_“Ezennel elindult a gally, levél és száraz ág utáni vadászat, amit én nyertem egy kb öt centi vastag, két méter hosszú doronggal, amit az egyik újonnan telepített facsemete mellett találtam kidőlve.”_

Mire találtunk megfelelő helyet, addigra gyújtósunk és tüzelőnk már volt, ám ez kevésnek bizonyult, ezért néhányan még elmentünk fát keresni. _(Remélem figyeltetek és észrevettétek, hogy nyársunk még mindig nincs. Segáz, majd faragunk.)_

Visszamentünk azért a fáért, amit láttunk séta közben, és találtam még egy ágat is (jobban mondva egy fél facsemetét (nyugi, ki volt vágva), amit aztán magam mögött vonszoltam vissza a tűzhöz, ami már majdnem kialudt.
A fakeresés ideje alatt pedig az alábbi párbeszéd zajlott le:
- Vajon mérgező a fűzfa ága?
- Foggalmam sincs.
- Elvileg nem lenne szabad neki.
- Ha az, majd reggel megtudjuk.



Mire visszaértünk, addigra ránk sötétedett, lett nyársunk és szalonnánk is (na nem disznóvágás történt, csak a társaság egy része járt boltban, és vett), amit aztán szépen felhasználtunk, megsütöttünk, ki-ki (Ki az a Kiki?) ízlése, tudása és türelme szerint. Vacsora közben éreztem, valami nincs rendjén, és ismét tiszteletemet kell tennem a fogorvosnál, hisz volt már vagy öt napja, hogy utoljára láttuk egymást! Igazán nem is értem, hogy ebben a jó hangulatú, viccelődő közegben miért szontyolodott el és tört le a fogam, hisz a szalonna is, a bőrke is isteni finomra sült.

Akikért érdemes csinálni:

Keresés

A Kéziratok Szerkesztésének Művészete

A Kéziratok Szerkesztésének Művészete A kéziratok szerkesztése, bár gyakran háttérbe szorul a kreatív folyamatban, elengedhetetlen lépése a ...

Népszerű bejegyzések