Cleaveland agymenései - 1

Sziasztok!

Útjára indítok egy ilyet is, mert olykor kikívánkozik belőlem és hátha tudok segíteni azoknak, akik hasonló cipőben járnak. Nem ez az egyetlen elmélkedés, de azt nem ígérem, hogy rendszeres sorozat lesz belőle. Mint ahogy mással is szokott lenni: majd jön, ha jönnie kell. Azt le kell szögeznem, hogy ez mind saját vélemény, saját gondolatok, ha bármi hasonlóra emlékeztetne… hát… nem kizárt, hogy nem egyedül én gondolkodok így.

Még középiskolás koromban a volt osztályfőnököm plántálta belénk néhány nézetét az óráin. Népszerűsítette az olvasást, a verseket, ha már egyszer irodalmat tanított és közben a saját gondolatait is hangoztatta, az egyik órán pedig ezt mondta:




“Ne mutass gyengeséget!”
(Mondott még mást is, de ez volt a lényeg.)




Én azt mondom, igaza van… részben. Hogy miért csak részben, mindjárt elárulom.

Meg kell találnod azt az egy - nem több, nem kevesebb, egy - embert, aki érdemes rá, hogy teljes egészében ismerjen téged, hogy megoszd vele az erősségeidet és a gyengeségeidet egyaránt. Az, hogy ez az egyén a kolegád, a barátod/barátnőd, vagy egy ismeretlen kéregető az utcából, nem számít. Olyan személy, aki mindig melletted van, ott van az örömödben, a bánatodban - de még mielőtt meglincselnétek az önzésemért, hadd mondjam el, hogy ez fordítva is így kell legyen!

Kérdezhetitek, hogy miért csak egy egyén, a válaszom pedig nagyon egyszerű! Kérlek, tegyétek föl magatoknak a kérdést: Tudnék-e egyszerre több ember legjobb barátja lenni? Most nézzetek magatokba és a segítségem nélkül is rájöttök a válaszra.

Létezik egy játékszabály - nem képletesen, tényleg egy társasjáték szabálya -, miszerint tilos ajánlkozni. Ez a való életre lefordítva annyit tesz, hogy ne erőltesd magad másokra. De mint az életben minden, ez sem ilyen egyszerű. Ha ezt nem tesszük meg, nem nyitunk az új felé, akkor sosem fogunk más embereket megismerni és ezzel könnyen eleshetünk nagyszerű barátságoktól. Viszont ne is akarjunk görcsösen ragaszkodni és lássuk meg azt, hogy melyik ismeretség lehet előnyös, melyik nem, sőt, melyik lesz káros, ha folytatod, ezért az ilyet már az elején hagyni kell a csudába. Tudom, ezt nehéz meglátni, de mint minden, ez is gyakorlás kérdése.

Nem áltatnék senkit. Az ismerkedés, barátkozás útja rögös, sőt, néhol fájdalmas tapasztalatok várnak, viszont ez az ár csekély lesz akkor, amikor megtaláljuk azt az egy valakit, az út közben szerzett jó barátokról már nem is beszélve.





Sok sikert és jó tapasztalatokat kívánok minden olvasómnak, remélem érdemes volt megosztanom veletek ezt a kis agymenést.