Hármak

Sziasztok!

Ebben az év végi hajrában bizonyára jól esne egy kis kikapcsolódás, amikor nem ugrál körbe gyerek, nincs stressz, gőzölög a húsleves és a forralt bor, sül a bejgli, gesztenye, mák, égő gyertya és ki tudja még mi illata lengi be a konyhát. Tudom, tudom, karácsonyig még kell aludni néhányat, viszont a fejetlen készülődés már javában folyik. Ezért hoztam nektek ezt az írást, de mielőtt elolvasnátok, kérlek, álljatok meg egy pillanatra. Üljetek le, helyezkedjetek el kényelmesen, lazuljatok el kicsit, ne sajnáljátok rá azt a pár pillanatot! Most pedig következzék:

Hármak

Hárman állnak a szakadék szélén, mögöttük az erdő, előttük a nincs. A horizonton felhők, kilátás sincs. A hármak hol egymáshoz fordulnak, hol a távolt kémlelik, hevesen gesztikulálnak és olykor hangokat is hoz felőlük a szél. Vajon miről beszélhetnek? Gyertek, Olvasóim, menjünk közelebb, hallgassuk ki őket, de lépkedjünk csendesen, nehogy megzavarjuk a társaságot.

- Látjátok? - kérdi Egyik és ujjával körbemutat az előttük elterülő, semmibe vesző tájon.

- Mit? - érdeklődik Másik.

- Nincs ott semmi - jelenti ki Sándor, aki a harmadik.

- Hát ez az! És halljátok-e? - érdeklődik Egyik, miközben olyan az ábrázata, mint annak, aki mindent tud.

- Nem én! - így Másik.

- Én sem hallok semmit. - ért egyet Sándor ismét, bólogatva.

- Pontosan! Értitek már? - vigyorodik el Egyik a mindentudó kifejezéssel az arcán.

- Ööö… Mit kéne értenünk? - értetlenkedik Másik felhúzva a szemöldökét.

- Jaj, ne legyél már ennyire tufa! - mondja fintorogva Egyik.

- Mi ne legyek? Azt mondja trufa? - kérdezi Sándortól, aki bárgyú szemeivel néz és aprókat bólogat közben.

- Azt meg miért mondaná? - érdeklődik Másiktól Sándor és magasra húzza a szemöldökét, majd visszapillant Egyikre. - Azt mondtad?

- Dehogyis, miért mondtam volna?! - mentegetőzött Egyik. - Trufa, az meg mi? Eszik, vagy isszák?

- Nem mi, hanem ki? Egy félszerzet a Megyéből! - jelentette ki Másik.

- Mi, honnan, melyik megyéből? Van itt egy híján húsz! Csak nem azt akarod mondani, hogy... mennyi az idő? És miért félszerzet? Lehetne akár negyed is, vagy nyolcad.

- Miért nem inkább tized?

- Mi, az egyházi? Á, kösz nem, azt már befizettem.

- Marhák, se nem tized, se nem egyházi!

- Milyen marhák? Az a tarka amott a réten, amin átjöttünk?

- Az… - hagyja rájuk Egyik. - Az a szarvas.

- Mi, milyen szarvas, lőjük le és süssük meg! - kiált fel Másik, Sándor pedig a változatosság kedvéért csak helyesel és bólogat.

Így folytatódik tovább a beszélgetés a jó ég tudja még meddig; talán az idők végezetéig.

- Kezdek hasonlítani arra a… na, mi is… arra a híres szomorú bohócra. - dadogja Egyik.

- Te?! Miből gondolod, hiszen nem is vagy vicces. - kérdőjelezi meg Másik.

- Mondtam nektek, csak kezdek hasonlítani rá, nem azt, hogy olyan vagyok.

- Ha kezdesz, akkor már majdnem olyan vagy, szóval nem értem, hogy mi a különbség - próbál okosnak tűnni Másik, Sándor pedig bólogat és helyesel, mert neki mindegy kinek van igaza.

- Mi lenne? Az, hogy az egyik nem olyan, mint a másik - magyarázza Egyik a különbség mibenlétét...

- Az én vagyok! - … mindhiába, mint látjátok.

- Nem, te hülye - most már Egyik kerülte a finomkodást, azonban mégsem akarta nagyon megsérteni. -, te Másik vagy!

- Miért nem vagyok én az egyik?

- Mert én vagyok Egyik, engem hívnak így!

- Akkor meg mi van?! Arra is hallgatsz, hogy “Gyere ide!”.

- Itt vagyok! - jelentkezett Sándor.

- Látjuk, hogy ott vagy, veled is…

- Nem ott, hanem itt! - javította ki Sándor Egyiket és bólogatott közben.

- Nem lehetsz itt, itt én vagyok. Te ott vagy!

- És én hol vagyok? - kérdi Másik, hogy megelőzze a mellőzöttséget.

- Itt vagyunk a semmi határán - mondja Egyik maga elé - és állunk a szakadék szélén. Látnivaló reményében jöttünk ide, de se kilátás, se tovább, sőt, még értelmes társaság sincs.

A többiek csak bólogatnak, mint a kalaptartó kutyája, helyeselnek, még Másik is, pedig ő értetlen, Sándortól pedig ne várjunk többet.

Olvasóim, ti értitek, hogy ezek hárman miről hablatyolnak? Gyertek, menjünk innen! Visszafelé már nem kell finomkodnunk, úgysem figyelnek ránk, csak az eszetlen vitájukkal vannak elfoglalva. Vajon mi tudnánk értelmesen eszmét cserélni, vagy a mi beszélgetésünk is ugyanilyen parttalan lenne?