Varuna

Varuna erdeje az Antaben-hegységtől Északra terül el. Közel kör alakú, nagy kiterjedésű tölgyes, gyér aljnövényzettel, a szélén sűrű tüskebokrokkal.

A vadon szívében van Venetra, a druidák városa. Egy domb tetején, az erdő közepén, ahonnan belátni a környéket.

Maga a város egész kicsi. Néhány, cserjékből a megfelelő alakra növesztett tetejű lakrész, ami védi a benne pihenőket a fák sűrű lombkoronáján átjutó kevés esőtől és egy nagy csarnok - szintén bokrokból és csenevész fákból - ahol az öregek tanácsa székel.

A tanácsteremben egy rég elpusztult fa törzséből faragott asztal áll, közepe mellett egy faragott trónszék Vadeonnak. Ez a szék korok óta üresen áll. Ennek a trónnak a jobbján ül a tanács vezetője, aki általában a legbölcsebb a druidák között.

Varuna, mint mondtam, hatalmas! Északtól Délig négy nap alatt ér át az utazó az erdő közepén futó széles ösvényen...

...ha Vadeon, a Mágia Ura is úgy akarja! Mert ez az erdő az Ő játszótere, az út pedig csúf tréfákat tud űzni az utazókkal. Van, mikor a vándor szerencsésen, néhány óra alatt az egyik végéről a másikra ér, máskor  hónapok, évek, vagy akár évtizetedek is eltelhetnek, miközben az erdőben közlekedő az égvilágon semmit sem vesz észre!

Az erdőben a druidákon kívül számos értelmes lény tanyázik.

Az itt élők közt az erdei nimfák az elsők, utánuk következnek az erdei trollok (hogy mennyire értelmesek, ezt mindenkinek a saját véleményére bízom).

Rajtuk kívül élnek még szarvasok, farkasok, rókák, őzek, vaddisznók, sünök, kígyók, békák, stb...

A Mágia Ura bolondul a szőrös állatokért, különösen a halastavak közelében élő vidrákért és a fákon ugrándozó mókusokért. Eonokkal ezelőtt, mikor még nem léteztek emberek és a föld is teljesen máshogy nézett ki, a fiatal Vadeon látott az egyik télen egy egész vidracsaládot, amint a vízparton "szánkóztak". Jó magasra felmásztak a parton, aztán a hasukon csúsztak le a lejtőn, élvezve a friss havat.