Névtelen pusztaság

Mint az a képből is látszik, sivataggal lesz dolga az utazónak, ami egy keskeny sáv ugyan, de Pentar teljes szélességében elnyúlik. Leginkább egy lapos holdsarlóhoz hasonlíthatná, aki fentről tekinti meg ezt a vidéket. Keletről Nyugatra húzódik, Északról a hegység határolja, középen pedig szélesebb, mint a két oldalsó csücskén.

 Ez a névtelen pusztaság Firmon, a Tűz Urának birodalma ezért az emberek számára gyilkos forróság üli meg, Kaaya, a Szél Ura (aki csak a nevében Úr, egyébként Úrnő a helyes megfogalmazás) pedig néha vihart támaszt a maga szórakozására, hogy lássa, amint az aranyló homokszemek egyesülnek az ő általa életre hívott széllel. Firmon a nyugalmat szereti, Kaaya viszont szívesen bosszantja őt a viharaival, ennek ellenére igazán jóban vannak egymással! Gyakran emberi alakjukban összeülnek beszélgetni Pamiti város legjobb fogadójában, a területeik közös határán.

 Eme forró vidéknek valaha neve is volt, de még a területen lévő kevés oázisban letelepedett emberek is elfeledték azt! Szerencsémre a legnépesebb, a sivatag közepén lévő településen, a hűs vízére szomjazó utazók által csak Fountain of mercy-nek nevezett helyen, egy öregember a halálos ágyán a fülembe lehelte az apáról fiúra öröklődő titkot: Hellerand, esetleg Hellesand (nem tudom biztosan, elég gyenge volt már az öreg beszéde). Álljon itt ez a név az elkövetkezendő korok számára láthatóan!

 A területen különféle élőlények találhatók, köztük kígyók, gyíkok, rovarok. A rovarok királya a kemény páncélú Görgető. A déli, félsivatagos területen a futómadarak és egyéb, ma már kihalt fajok őshonosak, közülük is a Vopath a legismertebb. Ez a lény egy nagy, gömbszerű testű, repülni képtelen madár, aminek a lábai annyira izmosak a futástól, hogy egyetlen rúgásával képes megölni egy védtelen utazót! Ennek ellenére nagyon félénkek a faj egyedei, ezért ritkán mutatkoznak, inkább elszaladnak. Rövid, vékony nyaka végén egy kisebb gömb a feje, ami a tollas teste ellenére szőr borította, a szemei előre néznek, mint az emlősöknek, csőr helyett pedig fogak vannak a szájában.

Hellerand (vagy Hellesand) vidékén éltek egykoron a sárkányok. Eme száraz, forró területen háborítatlanul, békében nevelgették a kicsinyeiket, azonban idővel megváltoztak a körülmények. A világban megjelentek az emberek, akik mind újabb és újabb földeket fedeztek föl, amit aztán a magukénak kiáltottak ki!

 Mint minden, idővel a sárkányok kora is véget ért. Ez a sárkányvadászok terjedésével egyre gyorsult! Elüldözték őket a sivatagból, aminek hatására szétszóródtak a világban és senki sem akadt többé a nyomukra. A jelenlétükről az eltünedező állatok és a felperzselt mezők tanúskodtak.