Jackson Willer életképei - 1. Bánat

Hajnali négy múlt, ennek ellenére az álom elkerülte őt. Sebaj, - gondolta. - úgyis mindjárt szól az ébresztő.

Az utóbbi hetekben Jack nem aludt túl jól, a lelkében kavargó vihar nem hagyta pihenni. Szótlan volt a munkahelyén és halkan beszélt, ha mégis muszáj volt mondani valamit. Nagyon megviselte szeretett nagyapja halálhíre, holott pontosan tudta, hogy elkerülhetetlen. Az onkológus legfeljebb fél évet adott neki, mikor előadta az eredményeket. Tüdőrák... Lassú kínhalál, a gyógyulás minden fajta reménye nélkül. A gyász elkerülhetetlen volt. Úgy gondolta, hogy ő erős, majd könnyedén meg fog birkózni a veszteségével egyedül is, de rá kellett jönnie, hogy tévedett. A görcs, mit a gyomrában érzett, mikor a szerettére gondolt, már alább hagyott, kezdett elmúlni, ennek ellenére még mindig időre van szüksége a feldolgozáshoz, a feledéshez.

Időnként eszébe jutott a szeretett nagyapjával közösen töltött napok, a kirándulások, vagy csak a járdán elhaladó lányok után fütyülések okozta boldogság. Ilyenkor önkéntelenül is elmosolyodott magában, ami néha az arcán is megjelent.

Mint mindegyik írásomhoz, ehhez is várom a hozzászólásokat. Örömmel veszem az építő jellegű kritikát.