"Mesélj valamit!"

Sziasztok!



Bizonyára mindenkinek ismerős a bejegyzés címében szereplő két szó. Egyszer rég, mikor még a Messenger az MSN üzenetküldőjét jelentette, pont egy fogékonyabb pillanatomban ért e felkérés, én pedig meséltem valamit, amiből aztán nem volt köszönet. Most megosztom veletek ezt a mesét mindenféle változtatás nélkül:

Hol volt, hol sem, volt egyszer egy kislány. Zöldikének hívták.

Egy nap, ment, mendegélt az erdőben a folyóparton, mikor meglátott egy furcsa állatot.

Azt gondolta: Na, ez most vagy valami, vagy megy valahová!

Mert ilyen lényt még nem látott.

Meg is kérdezte tőle: - Mi vagy te?

Erre az állat, mivel tudott az emberek nyelvén, azt mondta:

- Mit érdekel az téged kislány? Menj a dolgodra, vagy megeszlek!

De Zöldike nagyon kíváncsi volt, hogy mi lehet az.

Meg is kérdezte még egyszer: - Milyen lény vagy te? De kérlek, ne egyél meg! Még fiatal vagyok.

Erre azt mondja a lény: - Én egy krokodil farkú, kígyótestű, nagy orrmányú állat vagyok, aki megtanult emberül. Az én fajom, még nem kapott nevet. De mivel túl sokat kérdeztél és éhes is vagyok, most vagy adsz valamit enni, vagy megeszlek reggelire. Válassz!

Azt mondja erre Zöldike:

- Rendben, te fura állat, adok neked enni, mivel ilyen szépen kérted.

Azzal benyúlt a kosarába.

De esze ágában sem volt odaadni egyik finomságát sem, ezért megfogta a mindig kéznél levő gázspray-t és jól a lény szemébe fújta!

Ezt kiabálta közben: - Ne szórakozz Zöldikével!

Ezek után pedig fütyörészve elsétált az erdőbe.

Itt a mese vége!