2017. Októberi beszámoló novemberben

Sziasztok!

Ugyan ezek az események már elmúltak, viszont nagy hatással voltak rám. Talán többet is kihozhattam volna az októberből, viszont elöljáróban álljon itt annyi, hogy szerintem ebben a négy hétben több embert ismertem meg és több élményre tettem szert, mint korábban évek alatt! És ami azt illeti, egyiket sem bánom, se az embereket, se az élményeket, mind kedvesek a szívemnek.

Halljátok? Tudom, ezek csak betűk, nem hallhatjátok, viszont olvasni ér! Aki ismer, az tudja, hogy a számra nehezebben jön a köszönöm, mint az ujjamra, szóval majd egyszer leírom, amit most gondolok. ;)

Most viszont most már elég a nyálas blablából, jöjjön az, amire talán vártatok, jó olvasást:

6. Péntek éjfél, a Kétfülű Irodalmi Pályázat leadási határideje.

Az igazat megvallva negyedikének kellene itt állnia, hiszen akkor sikerült leadni a novellát, addigra elkészült a lektorálás. Ezúton is jelzem, hálám örökké üldözni fog titeket Levandra és Sol (Csak utol ne érjen!).

A nevezésre és a novella elkészülésére csak két hét volt, mikor elgondolkodtam a részvételen. Ami nagyban megkönnyítette a dolgomat, hogy 90%-ban bele illett az elképzelt történetbe egy eszköz hajba/fejre kerülése, ezért csak a már meglévő ötletet kellett kibővítenem. Más okból is örültem ennek a napnak (virtuális pacsi annak, aki rájön), ráadásul olyan volt az idő, amiért imádom az őszt.

Most beraknám ide a kedvenc számomat, de annyi van, hogy nem tudnék választani közülük. Engedjétek meg, hogy helyette egy ide pont passzoló és rám nagyon is igaz számot osszak meg veletek:

7. Szombat. Bed Bar, Kard és mágia

Erről az eseményről álljon itt Cetti, a Kildara bloggerinájának beszámolója:

http://szellemicsemegek.blog.hu/2017/10/11/boszorkanyegetes_es_kardparbaj_a_bed_barban

Erről bizony én sem tudnék többet mondani, köszönöm Cetti.

15. Vasárnap NemdeBár - Író-Olvasó találkozó

Délután, nem messze a Moszkva, akarom mondani a Széll Kálmán téri metró megállótól, a NemdeBárban került sor a következő író-olvasó találkozóra, amin részt vettem. Egy hangulatos kis helyen történt az egész, ami egyáltalán nem volt erőltetett, nem volt mesterkélt, tökéletes fényviszonyok álltak rendelkezésre a művekből történő felolvasásokhoz.

Azt viszont nem mondom, hogy teljesen érték és eredménytelen volt számomra ez a délután, ugyanis találkoztam és beszélgettem Papp Ádámmal, aki a kezdés után elsőként mutatta be a megjelent verses kötetét. A műveit leginkább a zenekedvelőknek ajánlja és engem érdekelt (eléggé sajnáltam, hogy kimerült a vásárlásra szánt keretem), így eléggé meglepett, mikor a szünetben lerakta elénk az asztalra a könyvét és mondta, hogy “Vigyétek.”. Egy résztvevő kérdezte is, hogy tényleg el lehet-e vinni, erre ő: “Persze, hát azért hoztam.” Erre kapva kaptam az alkalmon és magamhoz vettem az egyiket, amit aztán később alá is írattam vele. Az is megér egy külön misét. :D De mivel az valószínűleg csak nekem vicces, ezért nem írom ide. Menjünk is tovább!

22. Vasárnap.

Egy héttel a találkozó után, vasárnap délben elindult a társasjáték a molyon. A feladatok nagyszerűek, többnyire egyszerűen csak olvasni kell, ám vannak mások is. Ha nincs időd olvasni, több egyéb módon is segítheted a csapatod. Apropó csapat! Ez a közösség nagyszerű, főleg, mióta bekerült a a csere tag (remélem nem lesz több).

28. Szombat és 29. Vasárnap.

A legfőbb esemény, a legfontosabb és legélvezetesebb, ami örök emlék marad számomra, amíg csak amnéziás nem leszek, vagy el nem üt egy csuklós busz a zebrán.

Szombaton kettő találkozón is részt vettem, ami azt illeti. Mindkettőn L. J. Wesley és Robin O’Wrightly is részt vett, de mindent csak szépen sorban. Először a délutáni Író *Blogger* Olvasó találkozó, szám szerint a hetedik. (Néhány kép tárgyi bizonyíték gyanánt:

Az esemény kezdete előtt váltottunk néhány szót Leda D’Rasi írónővel, akinek elmondtam, hogy ismét olvasóként veszek részt az eseményen, ugyanis semmi kézzelfogható jele nincs a “munkásságomnak”. Erre ő elmondta, hogy ezzel ne foglalkozzak, nem az teszi az írót, hogy van-e kiadott műve. Erre ismét csak azt tudom mondani, hogy köszönöm, ez volt az, ami változtatott a hozzáállásomon, az írói léthez való viszonyulásomon. És akkor még nem tudtam, hogy mennyire sokat fognak jelenti ezek a szavak néhány nap múlva.

Elkezdődött a program, aminek keretében, a halloween-re való tekintettel, egy választott kép alapján kellett írnunk azok alapján a szempontok alapján, amit regisztrációkor választottunk ki. Nekem E/3-ban kellett írnom úgy, hogy tartalmazzon párbeszédet és legalább három karaktert. Így született meg az itt még közzé nem tett, azonban az Imádom a Könyveket csoportban megjelent novella, a Borzongás (Hamarosan itt is olvashatóvá teszem.).

Az eseményről sajnos korábban el kellett rohannunk az asztaltársaság egy részével (Később kiderült, hogy a többiek is ugyanoda jönnek.), hogy részt vehessünk a következő eseményen. A Kelet szervezésében megrendezésre került Anonim Költök Testvérisége októberi találkozójára és a Kiál(lí)tás nevű eseményre az Üllői úton, a Rose bárban került sor.

A Kiál(lí)táson megzenésített verseket énekelt nekünk a Viháncos duó.

Itt képek lettek kiállítva és az azokhoz írt verseket olvasták fel a szerzők.

Azután vers-enyre is sor került, ki-ki felolvasta a saját művét. Én versenyen kívül az egyik versemet adtam elő (Megkaptam utána, hogy: “Még, hogy nem tud verset írni. Mi lenne, ha tudna is?”) és a moly társasra írt novellámat, az Őszi könnyek-et olvastam fel a többieknek. Az egyik srác, mikor mentünk le az emeletről az esemény végén, oda jött, hogy ő szeretné elolvasni ezt a novellát, mert tetszik neki. Próbált figyelni, de beszéltek mellette és nem hallotta rendesen. Szóval később megkapta a szálláson.

Az este további részét egy karaoke bárban töltöttük. Igaz nem énekeltünk mikrofonba, de másnap éreztem, hogy mégis volt némi hatása és nem csak a diszkrét ivászatnak. :D

A bár után a szállásra mentünk, beszélgettünk egy kicsit, nagyjából fél négyig (persze ez már az óraállítás utáni fél négy). Az egyik szobatárs mondta, mikor már alváshoz készülődtünk, hogy de jó, 5 órát tudunk aludni (kilencig, mert 10-re el kellett mennünk onnan)… fél nyolckor fenn voltunk… :D

Kezdett szétszéledni a banda, már csak öten mentünk el “reggelizni” fél 11-kor. Az egyik költő srác elhagyta az egyik, versekkel teli füzetét, de valaki megtalálta és elmentünk érte reggeli után.

Aztán tőle is elköszöntünk, ő ment balra, mi jobbra. A népligeti buszpályaudvar volt a cél és a Szöglet presszó, ahol beszélgetéssel ütöttük el azt a röpke három órát, ami ránk várt. A többiek ismerték már egymást, csak én voltam új ebben a kis csapatban. Aztán eljött a délután három és indult a busz. Elköszöntünk a másik sráctól, mi pedig mentünk a villamos megállóba, ahol a főszervező lánytól is búcsút vettünk. Itt tudtam meg, hogy már most meg vagyok hívva a következőre. :D Szóval egy programmal több van januárra. :) Ketten maradtunk. A társamért (csaj) jött a párja, velük utaztam Fehérvárig. Nagy szélvihar volt vasárnap, megnehezítette a közlekedést. És így lett vége a csodás hétvégének. Utána még következett két nap az októberből, amikor a kialvatlanság ellenére pörögtem, mint a körhinta. :D Az új ismeretség feltöltött energiával és olyan híreket kaptam, ami megtartotta bennem ezt a lendületet.

Ennyi lett volna az Októberem. A következő nagyobb lélegzetvételű beszámolót decemberben fogom elkövetni, addig is… a műsorváltoztatás jogát fenntartom. :P

Sziasztok!