Jackson Willer életképei - 6. Hajnali történések

6. - Hajnali történések

Az ég kék volt, a nap éppen csak felsejlett a keleti horizonton. A világot már színnel töltötte meg a fény, elűzve az éjszaka sötétjét, azonban a sarkokban még megbújt az árnyak maradéka. Az égbolton sehol egy felhő, a hőség már hajnalban is közel elviselhetetlen volt. Szerencsére - vagy sajnos - lassan vége a nyárnak, egyre hűvösebbek és rövidebbek a nappalok.

Jack a macskáját átkozta az ágyában fekve, miután álomtalan álmából riadt fel. A szőrcsomó hajnalok hajnalán verte föl a siránkozásával és nem lehetett tudni, hogy mi a baja. Az udvarra akar kimenni vajon, vagy éhes, esetleg egy kis szeretetre vágyik, akárcsak a gazdája? Jack félálomban kászálódott ki az ágyából, hogy kiderítse. Meglepődve vette észre, hogy bőre - az esti fürdés ellenére - ragadt az izzadságtól. Talán mondanom sem kell, hogy nagyon meleg volt az éjszaka, ami még melegebb nappalt jósolt.

Kutató lába rálelt papucsára, felállt, majd a csukott szobaajtóhoz lépegetett és kinyitotta. Lenézett a bundáját tisztogató állatra, aki úgy tett, mintha nem is ő lett volna az ébresztő forrása. Jack szitkozódott magában - talán ki is hallatszott egy része - , kinyitotta a bejárati ajtót, közben remélte, hogy a macsek csak ki akar menni... Sajnos nem, a tálja felé iramodott, ami üresen árválkodott a helyén.

- Annyit esztek, mint a lovak! - jegyezte meg a macskájára nézve, miközben kibontott egy tasakot és tartalmának felét a szőrmók tányérjára rakta. Az állat csak nézett rá, a lábához dörgölőzött és panaszosan nyávogott. Nézett a tányérjára, megszaglászta, bele is evett egy kicsit. Jack megsimogatta a szőrgolyó oldalát, majd vissza tért a szobájába és ledőlt az ágyára. Tudta, hogy hamarosan ébreszteni fogja a telefonja… azonban arra nem volt felkészülve, hogy néhány perc sem kell és a macsek ismét az ajtaja előtt fog nyivákolni.

Ismételt papucs keresés, hirtelenebb mozdulatok, ingerültebb szavak.

- Hagyj már aludni még egy kicsit! - kérlelte Jack a kiskedvencet. - Mi bajod van így kora hajnalban?!
A bejárati ajtó ismét nyitva, a macska azonban most nagy nehezen kimegy.

- Végre! - gondolta Jack, majd bevágta a - nyáron mindig szoruló - bejárati ajtót, kulcsra zárta azt és a szobájába lépdelt, hogy aludjon még egy kicsit, ha lehet.

Hamarosan megszólalt a telefon ébresztője, jelezve, hogy az alvásra szánt idő végérvényesen lejárt. Készülődni kell a munkába. Jack a jól megszokott reggeli rituáléját végezte, rutinosan, szinte öntudatlanul mosakodott meg. Kitöltötte kék-fehér kávésbögréjébe a fekete nedűd, egy kanál cukorral édesítette meg és jó sok tejjel dúsította. A mikróban melegítés után kortyolgatta szendvics készítés, aztán öltözés közben.

Indulás előtt még egy fél tasak ételt rakott macskája üres tányérjára, hadd egyen az ebadta szőrös. A szoruló ajtót kinyitva az állat berohant, azonban Jack-nek indulnia kellett. Bezárta az ajtót, eltette a kulcsát és elindult a mindennapok gondjainak dzsungelébe...