Az ünnepség éjszakája

Jóllehet, a teliholdat már nem ünnepeljük, a hagyományt nem őrizzük, az égbolt már nappal is tiszta, azonban az ősi iratokban fellelhető egy rövid leírása egy érdekes történésnek, amit az állandó sötétségben évente keletkező ritkaság hívott életre. Ezt a leírást most megosztanám veletek:

A telihold éjszakájának múltja több száz évvel ezelőttre nyúlik vissza. Ez a mágikus éjszaka utáni második holdtöltekor következik be, mikor a csillagos égbolt elég tiszta ahhoz, hogy ritkán látott erejűnek, gyönyörűen fényesnek lehessen látni a határtalan feketeséget megtöltő pontokat.

Kezdetben csupán egy kicsiny társaság gyűlt össze a közeli folyó partján, apró tüzet ültek körül, zenéltek és dalolásztak a saját szórakozásukra. Azonban, ahogy az lenni szokott, az eltelt évtizedek alatt az összejövetel hagyománnyá alakult. A neve A telihold éjszakájáról egyszerűen csak Holdünnepségre változott, az utána való érdeklődés pedig az évek múlásával egyre csak nőtt. Mind többen és többen csatlakoztak az ünneplőkhöz, a tűz sem maradt kicsi többé.

A környező fák ágaira lampionokat aggatnak, színes szalagokkal díszítik őket, egyre nagyobb és nagyobb tábortüzet raknak, a ropogó lángok fényében fürödve azt a táncos kedvűek láncot formálva, hullámozva, csípőjüket ringatva körüllejtik. A zenész kedvűek hangszereikkel, a dalos pacsirták hangjukkal kísérik az egész éjen át tartó ünneplést.

Lantok, dudák, pánsípok muzsikájának kakofóniája, szoprán és alt énekhangok zengése, sör, bor és füst szaga, éjjeli jázmin és angyaltrombita mámorító illata tölti meg a levegőt ezen az éjen.

Az év egyetlen napján, mikor bármi megtörténhet a tiszta égbolt alatt, az emberek ledobják magukról a mindennapok problémáit, a szörnyektől és bizonytalanságtól való félelmüket, köntöseiket és alsó ruháikat. Alkoholos mámorukban így, csupaszon némelyek a folyóba szaladnak fürödni, duhajkodni. Vannak, akik kézen fogják az éppen szimpatikusnak tartott egyént és a hold vetette árnyékba vonulnak félre, hogy vágytól égő testük ott forrjon össze.

Az ünneplők hajnalig élvezik a felszabadultságot, a hordókból folyó italokat, egymás társaságát, a mezítelen testek közelségét, a fülledt nyári éjszakát. Azonban a kakasszót hallva ismét felöltöznek, visszatérnek nyomorúságos életükbe, magukra veszik ruháikat, félelmeiket, a mindennapok problémáit.

Imígyen ér véget az ünnepség éjszakája!