Szombat este történt

Sziasztok!

Friss, alig használt, még nincs két napos az élmény, amit most röviden megosztok veletek:

Történt aztán, hogy felkerekedtünk szabad tűz fölött sütögetni. Nem csak szalonnát, ahogy más gondolná, hanem virslit.

Szóval fogtuk a másfél csomag kolbászkát és elindultunk a közeli tópartra tűzrakó helyet keresni. Az odaút már az elején jó hangulatban telt, nevetgéltünk, viccelődtünk, beszélgettünk, mígnem valakinek eszébe jutott (gondolom ti már rájöttetek):

- Hoppá! Hogyan fogunk tüzet rakni?

- Ügyesen!

- Na jó, addig rendben van. Úgy értem, miből? Semmi sincs nálunk a sütnivalón kívül, az pedig nem fog megsülni tűz nélkül.

- Sebaj! Nézd, ott egy plakát!

“Krrrsssssssss”

- Rendben, papírunk már van, na de mi fölött sütjük meg a virsliket? Mert ez hamar le fog égni és nem lesz belőle parázs.

- Itt vannak ágak, útközben majd szedünk.

- Ha már itt tartunk… tűz van valakinél? Nálad, vagy nálad?

- Nyugi, nálam van egy gyújtó, majd azzal sikerülni fog.

_“Ezennel elindult a gally, levél és száraz ág utáni vadászat, amit én nyertem egy kb öt centi vastag, két méter hosszú doronggal, amit az egyik újonnan telepített facsemete mellett találtam kidőlve.”_

Mire találtunk megfelelő helyet, addigra gyújtósunk és tüzelőnk már volt, ám ez kevésnek bizonyult, ezért néhányan még elmentünk fát keresni. _(Remélem figyeltetek és észrevettétek, hogy nyársunk még mindig nincs. Segáz, majd faragunk.)_

Visszamentünk azért a fáért, amit láttunk séta közben, és találtam még egy ágat is (jobban mondva egy fél facsemetét (nyugi, ki volt vágva), amit aztán magam mögött vonszoltam vissza a tűzhöz, ami már majdnem kialudt.

A fakeresés ideje alatt pedig az alábbi párbeszéd zajlott le:

- Vajon mérgező a fűzfa ága?

- Foggalmam sincs.

- Elvileg nem lenne szabad neki.

- Ha az, majd reggel megtudjuk.

Mire visszaértünk, addigra ránk sötétedett, lett nyársunk és szalonnánk is (na nem disznóvágás történt, csak a társaság egy része járt boltban, és vett), amit aztán szépen felhasználtunk, megsütöttünk, ki-ki (Ki az a Kiki?) ízlése, tudása és türelme szerint. Vacsora közben éreztem, valami nincs rendjén, és ismét tiszteletemet kell tennem a fogorvosnál, hisz volt már vagy öt napja, hogy utoljára láttuk egymást! Igazán nem is értem, hogy ebben a jó hangulatú, viccelődő közegben miért szontyolodott el és tört le a fogam, hisz a szalonna is, a bőrke is isteni finomra sült.