[Szélben Szálló Szavak]

Sziasztok!

Elég rég jelentkeztem már, bármilyen írásról legyen is szó, ezért megosztanék veletek egy ma született (bárányt) verset:

[Szélben Szálló Szavak]

Üzenetek suhannak az éterben,

Mint szélben szálló szavak.

Egyszer kér, másszor hiányol,

Ám mindenképpen akarnak.

Mégis, mind egy tőről fakadnak.

“Rendben megérkeztem.”

Írja az első, mi az aggódó

Szívének megnyugvást hoz.

Aztán dobban a ketyegő,

a sosem pihenő szerető,

szép szavaknak forrása.

S ím, így szól a következő:

“Küldöm ezt Neked,

mert a gondolataimban jársz,

s öröm tölti el szívem,

hogy habár csak így, tán,

Te mégis itt vagy velem.”

Hát nem csodás ez az érzés,

Mi az embert dönti romba?

Életében mindenki érzé,

Mi mégis, vegyük szépen sorba!

S, hogy ne legyen csorba

Itt a válasz, mi azt mondja:

“Én mindig melletted vagyok,

Még ha távol is járunk.

Álomföldön fogom kezed,

Nappal gondolatainkban

Találkozunk.”

Kell ennél több? Kérdem én,

Ki áll az Életnek rejtekén,

s szavai szállnak a szélbe,

Üzenetét írja az égre,

S az érzéstől felforr a vére.

Megnevezni lám nem tudja,

Társa mégis érzi, s felfogja.

‘Sz’ betű ez, mi lenne más?

Csak mi érezzük, senki más?!

(2018.07.19.)