[Monológ]

Sziasztok!

Május elején, jelesül kilencedikén, egy kedves barátom írt egy verset egy férfiről, és egy nőről, akik a Brooklyn híd közepén találkoznak. A írása végén feltett egy kérdést, ami a következőképp szólt: "Ti hogy folytatnátok?" Én pedig válaszoltam rá, ami így szólt:

[Monológ]

Nézd a holdfényt, hogy csillan a vízen,

a folyó úgy örvénylik, mint az álom reggel.

Nézd a fehér habokat szótlan!

Szemedben csillagok visszfénye csillan.

Kapaszkodj belém, az ismeretlenbe

Le ne zuhanj a hídról a feketeségbe.

Mitől félsz, hisz reszketsz?

Itt vagyok, társad egy életre.

Nem hiszed? Hogy bizonyíthatnám?

Neked drágám, az életemet adnám.