Egy gondolat bánt engemet,
De nem a párnák közti halál,
Hisz
Idősebb vagyok, mint Petőfi
Mikor e gondolat rátalált.
Mégis
Párnák közt halni, vagy
Kétségek közt élni?
A halál
Nekem túl végzetes,
Ezért választom az életet.
Ám
Nehéz olykor, de szép lehet,
S tőlünk függ, hogy mit lehet.
Talán
Nem így igaz, s rosszul látom?
Hiszem a jót, s az utamat
Csak
Ekképp járom.
Kedves Carlow!
VálaszTörlésKöszönöm a verset. Kicsit csacska ugyan, de jó kérdéseket vet fel. A rímei pedig igen viccesek és tetszetősek. :)
Üdvözlettel:
Hollótoll