Értékelés - Tripiconi sztori 1: Az amulett rejtélye

Sziasztok!

Ismét jelentkezem, méghozzá ezúttal egy értékeléssel. Rég jelentkeztem, tudom, az arckönyv is megmondta. Ezért nem is szaporítanám a szót tovább, inkább olvassátok, íme:

Tripiconi sztori: Az amulett rejtélye

Hol is kezdjem? Talán ott, hogy bevallom őszintén, egy kicsit tartottam ettől a könyvtől, mert hát ifjúsági, amiből már jócskán kinőttem. Viszont szerencsésen hozzájutottam az írónő jóvoltából, ráadásul vállaltam a következők… khm… a lényeg, hogy megfelelő alap nélkül nem építhetünk stabil házat, nem igaz? Nekiugrottam, elolvastam, és mily’ meglepő, még élveztem is. Mint korábban már írtam, Robintól még nem olvastam rosszat, és ezalól a Tripiconi sem kivétel.

Már a könyv elején megismerjük az elszegényedő uralkodó családot, de épp csak annyira, hogy meg legyen az alap a történet további részéhez. Ugyanis kiderül, hogy pont a nyári szünet végén járunk, amikor végre hőseink lejutnak a tengerpartra, és egy ismeretlennel együtt felbukkan minden bonyodalom, izgalom, és rejtély. Vajon mi ez az amulett? Ki és miért hozta létre? Hasonló kérdések cikázhatnak bennünk, olvasókban, amikre idővel meg is kapjuk a válaszokat.

A világ remekül felépített, a történet fordulatos, és mivel ROW írta, kapunk a humorából, valamint egy leheletnyit az elmaradhatatlan romantikából is, mivel ez az élet mozgatórugója. Minden lényegesebb felismerés ott van, ahol annak lennie kell. A történetvezetésre nem lehet panasz, ugyanis szinte folyamatos az izgalom, és a "csak még egy fejezetet!" érzés. Sajnos SPOILER-mentesen nem tudnék beszélni róla, ezért nem is fogok, bocsi.

És, hogy mi az élet értelme? Sajnos azt nem ebből a könyvből fogjuk megtudni, viszont remekül leírja a kulturális különbségeket, ami csak két szomszéd között kialakulhat. Annak is tanúi lehetünk, hogy miként alakul ki egy nép történelme, nyelve, különböző sajátosságai az élőhelytől függően.

A végére pedig azt mondom nektek, ha ez a néhány szó felkeltette az érdeklődésedet, akkor nosza, vegyétek kézbe és olvassátok! (Jobban jársz, ha utána jársz, mert az én értékelésem eléggé szegényes.)