[Körbe karikára]

Sziasztok!

Elmondanám a következő, végtelen vers történetét. Tegnap, azaz szombaton, mikor utaztam a nagyvárosba, leírtam a naplóba [A torony és az őre] verset, csak mert nem volt meg kinyomtatva, de szerettem volna magammal vinni. Szóval elkezdtem leírni még itthon, csak aztán kifutottam az időből és a vonaton kellett, hogy befejezzem. Aztán miközben írtam, jött egy ötlet, a fejembe villantak a szavak, amiket aztán bepötyögtem a telefonomba, majd ugyancsak leírtam a naplóba, mikor egy arra alkalmas helyen állt a vonat. 

[Körbe karikára] ... rímre lő a Rímelő vagy rímutó, a futó ha elszalad, ó az idő ha elszaladt, az égbolton pirkadat jő s rímre lő a Rímelő...