Egyszer aztán beszélgettünk

Sziasztok!

Tegnap történt, miközben többen egy csoportban beszélgettünk, hogy egy bizonyos témára terelődött a szó. Egyszer csak az egyik beszélgetőtársunk azt mondta nekem, hogy: "A téma adott, a cím adott, írd meg!" Szóval gondolkodtam, szavakat tettem egymás után, egy csipetnyi rímmel hintettem meg, a végeredményt pedig itt olvashatjátok:

[A torony és az őre]

Két vonulat, hol találkozik, torony feküdt lagymatag kövei közt bújva Torony őre nem messze figyeli azt hallgatag közelít ő kúszva.
Varázslatra nyitja száját, mormol kedves szavakat vigyázzba áll az, kiben nincs akarat szavaiban rejlik a teremtő erő.

Hangja nyomán a gerendákról zsindely hull Torony őre ha kedves, torkig nedves ujjaival rendes; védtelen fal felé nyúl hogy megfogja.

Tornyot féltve csontkerítés mögé rejti tetőt ad fölébe, amíg csak teheti hogy megóvja.

Így múlnak örökké tartó pillanatok a forró puhaságban, Őr nyelve oltalmában nő a torony (szakadok).

Falak végül feszülnek, Torony rázkódik vadúl elpattan, majd összeomlik mint a túlfeszített húr.

Vigyázót már nem érdekli, nyammog csendesen Torony mellé heveredik mosolyog lelkesen mormol kedvesen.

Úgy érzem, még jócskán van mit gyakorolnom, ha több lehetséges értelmezési réteget szeretnék adni a műveimnek.