Egy elkapott beszélgetés

Egy elkapott beszélgetés

Az óriás lény vállán a zsákkal, kezében fatörzzsel döngő léptekkel lépett be a barlangba. Az asszonya felállt a tűzhely melletti szikláról, amin ült éppen, majd kérdőn nézett a másikra.

- Há’ azok meg mik, apjukom? - kérdezte a sötét bőrű troll asszony a férje zsákjában ficánkoló dolgokra mutatva hatalmas fakanalával.

- Má’ meg minek hísz így anyjuk? Nincsen is porontyunk egy darab se’. - válaszolt amaz felháborodottan és hangosan megszívta az orrát.

- Nincs há’, mer’ falánk vótá oszt mind megetted.

Dörgő hangjuk visszhangzott a félhomályban, amit csak az éppen csiholt kis tűz - ami persze emberi számítás szerint felért egy kisebb máglyával - fénye űzött el.

- Jó’ van má’, nem köll mindég emlékesztetni rá. Rég vót a’ feledd el, asszony!

- Rég? - kiáltott fel amaz. - A tegnap neked rég vót, apjuk? A velőt is kiszopogattad a csontokbú’.- mondta, majd megszívta az orrát és egy hatalmas adag turhát köpött a barlang padlójára. - Tán mégse kellett vón’ mind megsütni.

- Mér’?

- Mer’ akkó mos’ lenne mit együnk. Minek is faltad be őket egyszerre?!

- Olyan nyársra valók vótak, mind a kecskék. - próbált mentegetőzni a férje. - Te is szereted a kecskét nem? A troll megvakarta a feje búbján lévő moha szélét és oda dobta a zsákot a mocskos asztalra a felesége elé.

- Neked meg meg kellett sütni mind! - mondta amaz, mit sem törődve a ficánkoló zsákkal. - Mos’ mi lesz velünk, nem szaladozik a lábunk körül poronty! - jajongott az asszony és a hirtelen kezdődő bömbölésébe még a barlang falai is beleremegtek.

- Hozok neked másikat, no, csak ne ríjjá’! - mondta, de az asszony csak bömbölt tovább, a könnyei patakokban folytak. A férje oda lépet hozzá, a szemébe nézett, majd gyengéden felképelte az asszonyt úgy, hogy most már az orra vére folyt a könnyei helyett. - No! - mondta elégedetten. - Mondom, ne ríjjá, anyjuk! Ott a zsákmány, - mutatott az asztalon egyre vadabbul ugrándozó vászon zsákra. -  még mozog a’, süssed meg rögtön!

Carlow Cleaveland