Egy kis információ

Sziasztok!


Tudom-tudom... Aktívabbnak kéne lennem, nem hagyhatlak cserben titeket!

Nyelvvizsgára készülök, ami elég sok időmet, kedvemet és ihletemet elveszi, ezért türelmeteket kérem. Pentar világa is állandó kiegészítés, formálódás alatt van, ami megakadályoz abban, hogy konkrét történéseket osszak meg veletek. Azért mindennek ellenére nincs elfelejtve sem a blog, sem a világ, mint mondtam egyre több részlet világosodik ki előttem, ebben a folyamatban pedig segítségemre van Levandra és Sol, akiknek nagyon hálás vagyok a támogatásért.

Köszönöm srácok!

Egy elkapott beszélgetés

Egy elkapott beszélgetés

Az óriás lény vállán a zsákkal, kezében fatörzzsel döngő léptekkel lépett be a barlangba. Az asszonya felállt a tűzhely melletti szikláról, amin ült éppen, majd kérdőn nézett a másikra.

- Há’ azok meg mik, apjukom? - kérdezte a sötét bőrű troll asszony a férje zsákjában ficánkoló dolgokra mutatva hatalmas fakanalával.

- Má’ meg minek hísz így anyjuk? Nincsen is porontyunk egy darab se’. - válaszolt amaz felháborodottan és hangosan megszívta az orrát.

- Nincs há’, mer’ falánk vótá oszt mind megetted.

Dörgő hangjuk visszhangzott a félhomályban, amit csak az éppen csiholt kis tűz - ami persze emberi számítás szerint felért egy kisebb máglyával - fénye űzött el.

- Jó’ van má’, nem köll mindég emlékesztetni rá. Rég vót a’ feledd el, asszony!

- Rég? - kiáltott fel amaz. - A tegnap neked rég vót, apjuk? A velőt is kiszopogattad a csontokbú’.- mondta, majd megszívta az orrát és egy hatalmas adag turhát köpött a barlang padlójára. - Tán mégse kellett vón’ mind megsütni.

- Mér’?

- Mer’ akkó mos’ lenne mit együnk. Minek is faltad be őket egyszerre?!

- Olyan nyársra valók vótak, mind a kecskék. - próbált mentegetőzni a férje. - Te is szereted a kecskét nem? A troll megvakarta a feje búbján lévő moha szélét és oda dobta a zsákot a mocskos asztalra a felesége elé.

- Neked meg meg kellett sütni mind! - mondta amaz, mit sem törődve a ficánkoló zsákkal. - Mos’ mi lesz velünk, nem szaladozik a lábunk körül poronty! - jajongott az asszony és a hirtelen kezdődő bömbölésébe még a barlang falai is beleremegtek.

- Hozok neked másikat, no, csak ne ríjjá’! - mondta, de az asszony csak bömbölt tovább, a könnyei patakokban folytak. A férje oda lépet hozzá, a szemébe nézett, majd gyengéden felképelte az asszonyt úgy, hogy most már az orra vére folyt a könnyei helyett. - No! - mondta elégedetten. - Mondom, ne ríjjá, anyjuk! Ott a zsákmány, - mutatott az asztalon egyre vadabbul ugrándozó vászon zsákra. -  még mozog a’, süssed meg rögtön!

Carlow Cleaveland